SCHWARZ, Ildefons (1752, Bamberg – 1822, Würzburg): német katolikus teológus és bölcselő, bencés szerzetes, a felvilágosodás szellemiségével és I. Kant kriticizmusával szembeforduló katolikus tudományosság jelentős képviselője. Banz kolostorában végezte teológiai, bölcseleti és matematikai tanulmányait, majd ugyanitt volt – egyetemi meghívásokat is visszautasítva – a filozófia és a dogmatika tanára. Gondolkodói hírnevét elsősorban a keresztény hit lényegét a nagyközönség számára összefoglaló, egyszerű, világos nyelvezetű kézikönyvének köszönhette, amelyban azt a tételt igyekezett bizonyítani, hogy Kant híres kérdésére – "mit kell tudnom, mit kell tennem, mit kell remélnem, mi vagyok én" – a katolikus egyház hagyományos tanításában lelhető meg a szellemileg legkielégítőbb válasz. Sch. vitatta Kant híres, a tiszta és a gyakorlati ész között tett megkülönböztetésének jogosságát és mereven elutasította azt a kritikai fordulatot, amelyet a königsbergi bölcselő saját rendszere alapvető felismerésének tekintett. Ezzel a szellemi magatartásával Sch. az elsők egyike volt a katolikus gondolkodásban, akik – még a hagyományos, barokk szellemiségű keresztény gondolkodás szellemében – párbeszédet kezdtek Kant nézeteivel, kézikönyvének sikerét pedig az is igazolja, hogy az a szerző életében, de még halála után is számos kiadásban forgott közkézen és hatása sokáig még a katolikus teológiának a 19. század első harmadában kibontakozó reneszánsza és a romantikus teológia térhódítása után is érezhető maradt.

Fő művei: Handbuch der christlichen Religion 1-3., Bamberg - Würzburg: 1793. Irodalom: Ph. Schafer: Kirche und Vernunft, Kösel, München: 1974.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975.; Ch. Ph. Bd. 1. (HP)