SCHÜTZ, Johann Jakob (1640, Frankfurt/am Main –1690, Frankfurt/am Main): német lutheránus teológus, jogász, vallási énekszerző. Tübingen egyetemén jogot tanult, majd szülővárosában jogtanácsosi munkát vállalt. Itt ismerkedett meg ¤ Ph. J. Spener pietista mozgalmával és tevékeny részt vállalt a Collegia pietatis megszervezésében. Sch. 1675-ben jelentette meg a mozgalom lelki épülésére szánt ima- és énekeskönyvét, amely a későbbi német pietizmus kegyességi életének egyik legfontosabb forrásává vált. Spener mozgalma melletti elkötelezettsége jogászi praxisának többszöri felfüggesztésére kényszerítette, jogi szakíróként azonban élete végéig aktív maradt. Amikor Spener kísérletet tett az ortodox lutheranizmus és saját mozgalma összebékítésére, Sch., aki a spirituális szeparáció tántorítatlan híve volt, eltávolodott mesterétől, akivel különösen az úrvacsora vételének kérdésében, a hivatalos egyház liturgiájának elfogadásában támadtak nézeteltérései. Élete utolsó évtizedében Sch. egyre inkább a korabeli lelkiségi mozgalmak millenarista nézeteinek hatása alá került és egyebek között a Németországban is felbukkanó kvéker közösséggel épített ki eleven kapcsolatot. Sch. legmaradandóbb alkotásai imaszövegei és költeményei voltak, amelyek révén a korabeli német irodalomnak is jelentős alakja.

Fő művei: Disputationem inauguralem de falso procuratore, Tübingen: 1665.; Christliches Gedenkbüchlein, Hamburg: 1675.; Christliche Lebensregeln, Frankfurt: 1677.; Compendium juris brevissimis verbis, Tübingen: 1677.; Sei Lob und Ehr dem höchsten Gut, Berlin: 1957. Irodalom: H. Dechmet: Johann Jakob Schütz, Leipzig: 1889.; RGG. V. (HP)