SCHNEPF, Dietrich /Snepfius, Theodoricus/ (1525, Wimpfen – 1586, Tübingen): német lutheránus teológus, egyházszervező és hitvitázó, a katolikus-protestáns polémiák és a lutheranizmuson belüli szellemi küzdelmek jelentős alakja, a dél-német (würtembergi) lutheránus ortodoxia korai képviselője, a reformátor ¤ E. Schnepf fia. Teológiát Tübingen egyetemén tanult, házassága révén pedig olyan jelentős reformátorokkal került rokoni és szellemi kapcsolatba, mint ¤ J. Brenz és ¤ M. Hafenreffer. 1553-tól lelkipásztorként működött Derendingenben és Nürnbergben, 1577-től haláláig pedig Tübingen egyetemén tanította a héber nyelvet, a prófétai könyvek teológiáját, dogmatikai és homiletikai tárgyakat és az egyetem vezetésében is viselt tisztségeket. Sch. részese volt a korszak szinte valamennyi, a lutheránus teológián belül kibontakozó vitájának, a kálvinizmus és a ¤ M. Servet nézetei elleni szellemi küzdelemnek, látott el diplomáciai feladatokat és közreműködött az 1557-es wormsi dispután is. A katolikusokkal szembeni kontroverziák részeseként egyike volt a J. Brenz és ¤ P. de Soto közötti vitát lutheránus részről lezáró tübingeni nyilatkozat megszövegezőinek, apósa halála után pedig annak több művét is ő rendezte sajtó alá. Élete utolsó évtizedében ¤ J. Andreae, egykori iskolatársa társaságában a lutheránus ortodoxia dél-németországi helyzetének megerősítésén fáradozott, közben pedig egymás után adta közre bibliai kommentárjait és prédikációinak, hitvédelmi írásainak gyűjteményeit.

Fő művei: Orationes Publicae In Celeberrima Tubingensi Academia, Tübingen: 1557.; Disputatio de ministerio Verbi in Ecclesia, Tübingen: 1569.; Brevis et perspicua explicatio psalmorum Dauidis, Tübingen: 1571.; Disputatio de votis, Tübingen: 1571.; Disputatio de unione personali in Christo, Tübingen: 1577.; Oratio de sacrosancta Iesu Christi salvatoris domini nativitate, Tübingen: 1584. Irodalom: J. Hartmann: E. Schnepf, der Reformator der Schwaben, Nassau, Hessen und Thüringen, Tübingen: 1870.; BBKL. XIX. (HP)