SCHNABEL, Tilemann (1475, Alsfeld – 1559, Alsfeld): német ágostonrendi szerzetes, majd a reformáció híve, lutheránus lelkipásztor és teológus, Hessen reformátora. Az 1490-es évek közepén lett ágostonrendi szerzetes szülővárosa kolostorában, rendi tanulmányait pedig az erfurti studium generale falai között végezte. Ezt követően Alsfeldben volt gyóntató, lektor és egyházi szónok, 1512-től pedig Wittenbergben tanult teológiát, ahol ¤ M. Luther irányítása alatt szerzett magiszteri fokozatot. Ezt követően visszatért Alsfeldbe, ahol házfőnök, 1520-tól a thüringiai-szászországi provincia elöljárója volt, 1523-ban azonban Luther szellemében tartott beszédei miatt prédikációs tilalmat kapott. Még ebben az évben kilépett a rendből és a katolikus egyházból; megnősült és lelkészi állást vállalt, közben pedig élénk levelezésben állt Lutherrel és a reformmozgalom más vezetőivel. 1526-ban lelkészként tért vissza Alsfeldbe, 1531-től pedig szuperintendensként is szolgált. 1548-ban egyike volt az interimet élesen elutasító lutheránus teológusoknak és lelkipásztoroknak, 1553-tól néhány éven keresztül pedig Marburgban tanított teológiát. Prédikátorként és egyházi íróként Sch. a korai lutheránus ortodoxia hívei közé tartozott, akire Luther mellett elsősorban ¤ G. Spalatin teológiai és egyházpolitikai nézetei hatottak, marburgi éveiben pedig ¤ A. Hyperius dogmatikai nézeteivel azonosult. Sch. egyike volt azoknak a lutheránus teológusoknak, akik folyamatosan szorgalmazták a katolikus nézetekkel szembeni polémiát, ebben látva eszközt a lutheranizmuson belüli nézeteltérések csillapítására is.

Fő művei: Irodalom: F. Hermann: Das Interim in Hessen, Marburg: 1901.; Dr. Tilemann Schnabel, Marburg: 1905.; RGG. V. (HP)