SCHMID, Alois von (1825, Zaumberg bei Immenstadt – 1910, München): német katolikus teológus és filozófus, a tübingeni iskola konzervatív, fokozatosan a neoskolasztika felé közeledő képviselője, egyházmegyés pap. Münchenben tanult teológiát és bölcseletet, majd 1852-ben ¤ M. Deutinger utóda lett Dillingenben, ahol a hagyományos bölcseleti tárgyak mellett esztétikát és művészettörténetet is tanított. Ebből az időből származó munkáiban a hegeli logikáról, a skolasztikus bölcselet és a modern katolikus tudományosság törekvéseiről tett közzé fontosabb munkákat. 1866-tól Münchenben tanított apologetikát, 1894-től dogmatikát, az I. Vatikáni Zsinat idején pedig a pápai tévedhetetlenség dogmatizálását támogató és a katolikus reformgondolkodás elmarasztalását követelő német teológusok táborához tartozott. Egyházképe általában is a konzervatív teológusok közé sorolta: az állam és az egyház kapcsolata tekintetében ultramontán nézeteket vallott, az egyházi alkotmányjog világában pedig az egyszemélyi (pápai, püspöki) hatalom híve volt. Filozófiai munkáiban a philosophia perennis magasabbrendűségének gondolatát képviselte a kortárs bölcseleti irányzatok ellenében és különösen Hegel idealista apriorizmusát tekintette a keresztény felfogással összeegyeztethetetlennek. A neoskolasztikáról, a neotomizmusról ugyanakkor úgy vélekedett, hogy annak feladata nem lehet pusztán a középkori hagyomány felelevenítése, mechanikus reprodukciója, hanem a modern kor bölcseleti követelményeihez alkalmazkodva korszerűsítenie is kell mondandóját.

Fő művei: Entwicklungsgeschichte der Hegel'schen Logik, Tübingen: 1858.; Die Thomistische und Scotistische Gewissheitslehre, Tübingen: 1859.; Wissenschaftliche Richtungen auf dem Gebiete des Katholizismus in neuester und in gegenwartigen Zeit, Tübingen: 1863.; Apologetik als spekulative Grundlegung der Theologie, München: 1900. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. II1., Kösel, München: 1975.; LThK. IX.; Ch. Ph. Bd. 1. (HP)