SCHLEGEL, (Karl Wilhelm) Friedrich von (1772, Hannover – 1829, Dresden): evangélikus papi családból származó német író, romantikus gondolkodó. Drezdában, Göttingenben és Jénában jogot, filozófiát és klasszika-filológiát tanult. 1800-ban Jéna egyetemén lett magántanár, Fichte, rövidesen pedig Schelling és ¤ D. Fr. Schleiermacher lelkes rajongója. Nyughatatlan természete és korán kibontakozó írói hírneve a romantikus mozgalom egyik vezéregyéniségévé tették, 1808-as katolizálása pedig az egész romantikus szellemiség erősödő katolikus szimpátiáját jelezte. Katolizálását követően Bécsben élt, az ottani egyetemen tartott előadásokat, 1815 és 1818 között pedig Ausztriát képviselte a frankfurti parlamentben és közel állt Metternich konzervatív köréhez. Sch. intellektuális kiindulópontja a szellem filozófiájának romantikus víziója volt. Ideáljának először a klasszikus antikvitás szellemiségét, majd India ősi kultúráját tekintette, ám az 1810-es évekre már a keresztény középkor szellemi univerzalizmusában fedezte fel a történelem és a társadalom ideális világát. Elméleti törekvéseinek egyik központi motívuma volt Fichte öntudat-filozófiájának és Schleiermacher személyiség-elméletének a katolikus teológiai hagyománnyal való egyeztetése. Sch. szakteológiai kérdéseket alig érintő, a katolikus megújulás szellemét azonban nagy lelkesedéssel képviselő, az irodalom, a mitológia és a történelem témáit tárgyaló gondolatai komoly hatást gyakoroltak a bajor katolikus reneszánsz kibontakozására, a Schelling, ¤ F. von Baader és ¤ J. Görres nevével összekapcsolható katolikus megújulási törekvések kibontakozására, különösen a Bécsi Kongresszus utáni konzervatív konszolidáció időszakában.

Fő művei: Philosophie des Lebens, Wien:1818.; Von der Seele, Wien: 1820.; Philosophie der Geschichte, Wien: 1828.; Über die Philosophie der Sprache und des Wortes, Wien: 1829.; Fr. Sch's samtliche Werke 1-10., Wien: 1822-25. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1. (HP)