SCHELL, Hermann (1850, Freiburg – 1906, Würzburg): német katolikus teológus, egyházmegyés pap, fiatal éveiben ¤ F. Brantano tanítványa, Würzburg egyetemén a hitvédelem, a keresztény régiségtan és az összehasonlító vallástudomány tanára. A dogmatika teljes rendszerét felölelő munkásságának középpontjában a katolikus tübingeni iskola történeti szemléletének és a hegeliánus fejlődés-gondolatnak a neoskolasztikus rendszerrel való egyeztetési kísérlete állt, egy olyan hitvédelmi rendszer kidolgozása, amely nem a hit külső bizonyságai, hanem belső lényege, természete alapján kívánta igazolni a keresztény igazságokat. Rendszere Istenből, mint önmaga okából kiindulva utasítja el a kantiánusok morális isteneszméjét és egy olyan dinamikus, a kinyilatkoztatás folyamatában és a kinyilatkoztatás emberi megértésének processzusában kiteljesedő istenfogalmat kínál. Nézetei konzervatív egyházi körökben botrányosnak számítottak és munkái 1900 körül sorozatosan indexre kerültek, a 20 század őt újra felfedező teológiájában viszont mint a keresztény perszonalizmus vagy a ¤ K. Rahner által képviselt antropológiai teológia előzményét tartják számon. Dogmatikai, apologetikai munkái mellett az egyház modernizációját tárgyaló, ¤ Görres és ¤ Newman gondolataival párhuzamokat mutató művei is viták kereszttüzébe kerültek, neve pedig a modernista válság idején is felmerült.

Fő művei: Der Katholicismus als Prinzip des Fortschritts, Göbel, Würzburg: 1899.; Katholische Dogmatik in sechs Büchern 1-3., Schöningh, Paderborn: 1895-96. Die göttliche Wahrheit des Christentums 1-2., Schöningh, Paderborn: 1895-96. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 2., Kösel, München: 1975.; Ch. Ph. Bd. 1.; Görföl - Kránitz.(HP)