SCHEBESTA, Paul (1887, Gross-Peterwitz – 1967, Wien): német katolikus teológus és etnológus, a bécsi iskola ősmonoteizmus-elméletének képviselője, az Isteni Ige Társasága (SVD, Steyli Misszionáriusok) szerzetesi közösségének tagja. Szerzetesi közössége steyli főiskoláján és a berlini egyetemen nyert teológiai, etnológiai és missziós kiképzést, 1912 és 1916 között pedig Mozambikban dolgozott misszionáriusként és ekkor kezdett hozzá a pigmeusok szellemi életével összefüggő anyaggyűjtéséhez. Az 1920-as évek derekától S. ismét terepmunkát végzett: 1955-ig több alkalommal töltött éveket Malájföld, a Fülöp-szigetek természeti népei között és több alkalommal tért vissza Afrikába is. Időközben, 1931-től S. tanítványa és munkatársa volt a bécsi egyetemen tanító és az Anthropos-intézet élén álló, az ősmonoteizmus elméletét kidolgozó rendtársának, ¤ W. Schmidt páternek, akinek munkáját anyaggyűjtésével is folyamatosan támogatta. Schmidt halála után S. rendezte alá a Der Ursprung der Gottesidee utolsó kötetét; rövid időre átvette Schmidt tanszékét is és harcosan védelmezte az ősmonoteizmus koncepcióját az 50-es évek második felében kibontakozó vitákban. S. szerzője és szerkesztője is volt a bécsi iskola nézeteit végleges formába öntő gyűjteményes kötetnek is, amely elsősorban a marxista valláskeletkezési elméletekkel vitázva foglalta össze a természeti népek vallási világával kapcsolatos kutatásai eredményeit.

Fő művei: Bei den Unwaldzwergen von Makaya, Wien: 1927.; Orang-Utan, Wien: 1928.; Menschen ohne Geschichte, Wien: 1947.; Die Bambuti-Pygmaen von Ituri 1-4., Wien: 1938-50.; Der ewige Ruf, Wien: 1948.; Die Negritos Asiens 1-3., Wien: 1952-57.; Ursprung der Religion, Wien: 1961. Irodalom: Festschrift P. Schebesta zum 75. Geburtstag, Wien: 1963.; LThK. IX. (HP)