SCHANZ, Paul von (1841, Horb am Neckar – 1905, Tübingen): német katolikus teológus, filozófus, filológus és természettudós, apologetikai író, egyházmegyés pap, a tübingeni iskola késői képviselője, ¤ J. E. von Kuhn tanítványa. 1867-től mesterét helyettesítve dogmatikát adott elő Tübingenben, a 70-es évek elején pedig Rottweil gimnáziumában matematikát és természettudományokat tanított. 1876-tól ismét Tübingenbe kerülve az újszövetségi szentírástudomány professzora lett, 1883-ban pedig Kuhn utódaként a dogmatika és apologetika professzorává nevezték ki és élete alkonyán az egyetem rektori tisztét is betöltötte. Sch. fiatal éveitől elsősorban a teológia és a természettudományok kapcsolatával összefüggő kérdésekkel foglalkozott. Így biblikusként különösen a Szentírás természettudományos egzegézisének problémái érdekelték és jelentős evangélium-kommentárjaiban is a racionalista természettudomány véleményével szállt vitába. Zömében a Theologische Quartalschrift hasábjain megjelent dogmatikai írásainak is a teológia és a tudomány viszonya volt a tárgya; értekezett a skolasztikus kozmológiáról, elemezte a Galilei-ügy tudománytörténeti hátterét, ¤ Nicolaus Cusanus természetfelfogását, a természetes vallás fogalmát, a természet és a kinyilatkoztatás viszonyát vagy a szentségtan kérdéseit. Dogmatikai szemléletében Sch. folytatója volt a tübingeni hagyománynak: vallotta a dogmák történetiségének elvét, az egyház hitének dinamikus természetét. Apologetikai szintézisében is elsősorban a modern természettudományokkal igyekezett párbeszédet folytatni, miközben a korszak divatos pozitivizmusának és evolucionizmusának nézeteit mereven elvetette. Sch. igen széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki: folyóiratokban, lexikonokban, kézikönyvekben aktuális dogmatikai, apologetikai, természettudományos kérdések egész soráról mondott – gyakran erősen spekulatív, defenzív szellemben – véleményt.

Fő művei: Der Cardinal Nicolaus von Cusa als Mathematiker, Tübingen: 1872.; Galileo Galilei und sein Prozess, Tübingen: 1878.; Commentar über das Evangelium des heiligen Matthaus, Tübingen: 1879.; Commentar über das Evangelium des heiligen Marcus, Tübingen: 1881.; Commentar über das Evangelium des heiligen Lucas, Tübingen: 1883.; Apologie des Christentums 1-3. Irodalom: J. R. Geiselmann: Die Katholische Tübinger Schule. Ihre theologische Eigenart, Kösel: München: 1964.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. II1., Kösel, München: 1975.; LThK. IX.; Ch. Ph. Bd. 1. (HP)