SCALIGER, Joseph Justus (1540, Agen –1609, Leiden): itáliai eredetű francia humanista, a kálvinizmus híve, orvos, filológus és történetíró. Apja, Julius Caesar Scaliger, valódi nevén Giulio Bordone az itáliai humanisták nagy nemzedékéhez tartozott, aki Arisztotelész-kommentárjai és párizsi tanári működése révén szerzett hírnevet magának. Az ifjú S. apjától sajátította el a humanista műveltséget, majd tanulmányait Párizs egyetemén folytatta és ekkor csatlakozott a reformáció kálvinista ágához. Hívő elkötelezettségének megfelelően S. 1567 és 1570 között katonáskodott a második és a harmadik hugenotta-háborúban, ezt követően pedig 1574-ig a híres genfi akadémián tanult teológiát. Élete következő két évtizedében házitanítói munkákat vállalt, művein dolgozott és beutazta szinte egész Európát, 1593-ban viszont ¤ J. Lipsius utódaként Leiden egyetemén lett a klasszikus nyelvek professzora, ahol egyebek között ¤ H. Grotius is tanítványa volt. S. tudományos érdeklődésének középpontjában a klasszikus antik irodalom alkotásainak filológiai-szövegkritikai elemzése állt, de sokat foglalkozott numizmatikai, epigráfiai témákkal és asztronómiai kérdésekkel és az ókeresztény irodalom néhány alkotásának eredetiségét vizsgáló kutatásokkal is. S. volt a korszak legjelentősebb protestáns kronológiai és időszámításelméleti szakembere, aki élénken kivette a részét a gregoriánus naptárreform körüli vitákból, miközben a történeti kronológia témáiban olyan tudósokkal folytatott párbeszédet, mint a híres matematikus Ch. Clavius vagy a jezsuita tudományosságot képviselő és S. nézeteit több ponton is korrigáló ¤ D. Petau.

Fő művei: De emendatione temporum, Paris: 1583.; Thesaurus temporum, Leiden: 1606.; Cyclometrica elementa duo, Leiden: 1594. Irodalom: J. Bernays: J. J. Scaliger, Berlin: 1855.; RGG. V.; LThK. IX. (HP)