SATOLLI, Francesco (1839, Marsciano - 1910, Roma): olasz katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, az ortodox neotomizmus képviselője. Fiatalabb éveiben szemináriumi tanár, majd lelkipásztor volt; 1880-ban került a Propaganda, majd a Római Egyházmegyei Szeminárium dogmatikai tanszékére és rektora lett a Pápai Görög Kollégiumnak. Mint a neotomizmus elkötelezett hívét, XIII. Leo Lepanto érsekévé nevezte ki, 1892 és 1896 között pedig apostoli delegátusként az USA-ban képviselte a Szentszéket. Ezt bíborosi kinevezése követte, élete utolsó másfél évtizedében pedig fontos egyházkormányzati tisztségeket töltött be. S. a konzervatív, iskolás neotomizmus képviselője volt, aki elméleti munkáiban ¤ Aquinói Szent Tamás műveit kommentálta és magyarázta valamint kézikönyvet állított össze a keresztény bölcselet hagyományos értékeinek bemutatására. Teoretikusként nem tartozott az első neotomista nemzedék élvonalása, ám ugyanakkor fontos szerepe volt abban, hogy az amerikai katolikus egyetemeken is polgárjogot nyert a skolasztikus bölcselet oktatása, diplomataként pedig az amerikanizmus modernista irányzata körüli konfliktus elsimításában játszott szerepet. Több művet szentelt diplomáciai működésével összefüggő kérdéseknek: értekezett a konkordátumok egyház- és civiljogi kérdéseiről, a katolikus mivolt és az állampolgári lojalitás viszonyáról is.

Fő művei: Enchiridion Philosophiae, Roma: 1884.; Prima principia juris publici ecclesiae de concordatis, Roma: 1888.; Loyalty to Church and State, Baltimore: 1895. (HP)