ALFRED of SARESHEL /Alfredus Anglicus, Alfred the Englishman, Walfred Sarawel/ (1160 k., ? – 1220 k.,Toledo): angol skolasztikus teológus, filozófus és filozófiai fordító, a toledói iskola meghatározó alakja. Életéről szinte semmit sem tudunk; csupán annyi bizonyos, hogy A. klerikus volt, aki élete java részét Hispániában, talán Toledóban töltötte, ahol ¤ Alexander Neckam barátja és munkatársa volt. Irásai és fordításai zöme 1210 körül keletkezett. A. arab nyelvből készített fordításai közül Pszeudo-Arisztotelész De plantis című munkájának valamint ¤ Avicenna gyógyászati és természetrajzi enciklopédiája ásvány- és kőzettani részének a fordítása a legjelentősebb. A. ugyancsak arabból fordította és kommentárokkal látta el Arisztotelész kisebb természetrajzi, természetbölcseleti értekezéseit, amelyek szemléletére a kora-középkori keresztény arisztotelizmus platonizáló, Avicenna értelmezéséhez igazodó szemlélete a jellemző. Fenmaradt saját írásai közül De motu cordis című, ¤ Albertus Magnus által is hivatkozott műve a legjelentősebb, de írt természetbölcseleti traktátusokat és zeneelméleti értekezést is.

Fő művei: De motu cordis; De educatione accipitrum; De musica; De naturalis rerum. Irodalom: Cl. Baeumker: Die Stellung des Alfred von Sareshel (Alfredus Anglicus) und seiner Schrift De motu cordis in der Wissenschaft des beginnenden 13. Jahrhunderts, München: 1913.; Cl. Baeumker: Des Alfred von Sareshel (Alfredus Anglicus) Schrift: De motu cordis (BGPhMA. 21.), Münster: 1923.; LThK. I. (HP)