SANDAEUS, Maximilianus /van der Sandt, Vandersant, van den Sanden/ (1578, Amsterdam – 1656, Köln): németalföldi katolikus teológus, hitvitázó és lelkiségi író, a barokk misztika klasszikusa, jezsuita szerzetes. Groningenben kezdte filozófiai tanulmányait, ezt azonban menekültként Kölnben fejezte be. 1597-től már jezsuitaként Rómában, a Collegio Romano falai között tanult teológiát, ezt követően pedig a rend würzburgi és mainzi kollégiumaiban dogmatikát és egzegézist tanított. 1631-től Kölnben élt és dolgozott és a helyi hívek Mária-kongregációját irányította, közben pedig sorra jelentette meg az aszketika és a misztika kérdéseit tárgyaló munkáit. S. korai alkotói korszakában elsősorban hitvitázóként lépett a nyilvánosság elé, aki elsősorban a holland kálvinizmus és annak erőszakos türelmetlensége ellen fogott tollat. Élete későbbi szakaszában érdeklődése a misztikus, szemlélődő lelkiség felé fordult. Ennek a jegyében állította össze a misztikus teológia fogalmainak összefoglaló és rendszerező szótárát és antológiáját (Pro theologia mystica clavis), amelyben ókeresztény, középkori és kortárs szerzők szövegei alapján igyekezett megvilágítani a belső, lelki szemlélet alapjait. Ő maga csaknem félszáz misztikus írásában elsősorban mariológiai témákkal és Krisztus szenvedésének misztikájával foglalkozott; szemlélete jelentős hatást gyakorolt a kortárs spanyol misztikusokra, de alapvető kézikönyve ¤ Angelus Silesius misztikáját is alakította.

Fő művei: Theologia pars prima, Würzburg: 1614.; Demonstratio ad controversias Hollandicas prodroma, Köln: 1618.; Clavis theologiae mysticae, Köln: 1630.; Maria luna mystica, Köln: 1634.; Mundus mysticus, Köln: 1639.; Militia christiana 1-4., Köln: 1650-51. Irodalom: LThK. IX.; BBKL.VIII. (HP)