SALAT, Jakob (1766, Abstgmünd - 1851, Landshut): német katolikus teológus és filozófus, a felvilágosodás teológiai szemléletének késői képviselője, egyházmegyés pap. Dillingeni tanulmányai idején ¤ J. von Weber, ¤ P. B. Zimmer és ¤ J. M. Sailer tanítványa volt, néhány éves lelkipásztori és müncheni líceumi filozófiatanári működés után pedig Landshut egyetemén volt a bölcselet tanára. 1826-ban, az egyetem Münchenbe való áthelyezésekor megvált a katedrától és élete hátralevő részét vidéki plébánosként élte le. S. filozófiai elvei tekintetében a felvilágosodás racionális elveinek volt a híve, aki a romantika mellé szegődő tanáraival, kollégáival ellentétben élete végéig kitartott ifjúkora eszméi és eszményei mellett. Nézeteinek alakulására ¤ F. H. Jacobi gyakorolta a legnagyobb hatást, akitől átvette a hit és a tudás világa éles szétválasztásának gondolatát, a vallás és az erkölcs azonosításának vagy szoros összekapcsolásának eszméjét és egy olyan fokú vallási toleranciának az elfogadását, amelyet bírálói már-már vallási indifferentizmusnak minősítettek. Miközben S. szellemi környezete és barátai, Dillingen, Landshut egyetemének tanárai a korai romantika szellemisége jegyében szembefordultak a felvilágosodás eszméivel, ő kitartott eredeti nézetei mellett és ez volt az oka annak, hogy kivonult a tudományos közéletből.

Fő művei: Die Philosophie mit Obskuranten und Sophisten im Kampfe, Ulm: 1802.; Vernunft und Verstand, Tübingen: 1808.; Die Moralphilosophie, Landshut: 1810. Irodalom: Ch. Ph. Bd.1. (HP)