SABATIER, Lous Auguste (1839, Vallon – 1901, Paris): francia kálvinista teológus és vallástörténész, a liberális teológia képviselője, a modernista válság körüli teológiai viták jelentős szereplője, a jelentős egyháztörténész, ¤ P. Sabatier testvére. Montauban, Tübingen és Heidelberg egyetemén tanult teológiát, rövid lelkészi szolgálatot követően pedig 1868 és 1872 között Strassburg egyetemén volt a szisztematikus teológia professzora. Elzásznak a Német Birodalomhoz csatolása után innen távozni kényszerült; 1877-től a párizsi egyetem protestáns teológiai fakultásán lett a dogmatika tanára, 1886-tól pedig az École des Hautes Etudes vallástudományi tanszékét vezette. S. dogmatikai és biblikus írásaiban a német liberális teológia radikális kriticizmusát tette a magáévá, különösen ami a keresztény hagyomány történeti hitelességének megkérdőjelezését, a páli levelek eredetiségét vagy az ősegyház dogmatikai tanításának meglétét illeti. A radikális történetkritika teremtette légüres tér kitöltésére ugyanakkor S. és munkatársa, ¤ E. Menegoz sajátos vallásfilozófiai elméletet, az úgynevezett fideizmust dolgozták ki, amely sok közös vonást mutatott a katolikus modernizmus ¤ A. Loisy és elvbarátai által képviselt felfogásával. Így S. is azt a nézetet képviselte, hogy a vallási tudás nem racionális hanem szimbolikus természetű, a szakadatlanul fejlődő, változó dogmák pedig nem evidens igazságok, hanem a személyes vallásos tapasztalat, az individuális hitélmény kifejezési formái, a modernizmus körül kibontakozó vitában pedig a kereszténység kitüntetett szerepét tagadva már a személyes hit által konstituált vallásosság természetes sokféleségéről beszélt.

Fő művei: The Apostel Paul, Paris: 1896.; Mémoire sur la notion hébraique de l'Esprit, Paris: 1879.; Les origines littéraires de l'Apocalypse, Paris: 1888.; Esquisse d'une philosophie de la religion d'aprés la psychologie et l'histoire, Paris: 1897.; The Vitality of Christian Dogmas and their Power of Evolution, London: 1894. Irodalom: W. Lüttge: Religion und Dogma. Ein Jahrhundert innerer Entwicklung im französischen Protestantismus, Tübingen: 1913.; RGG. V. (HP)