RUARUS, Martin (1588, Krempe – 1657, Strasszyn bei Danzig): német protestáns teológus, a reformáció antitrinitárius, sociniánus irányzatának képviselője. Altdorf egyetemén tanult jogot, teológiát és bölcseletet és akkor csatlakozott titokban, egy rakowi utazása idején az újrakeresztelők radikális irányzatához. Az 1610-es évek végétől hazitanítókét dolgozott és jelentős utazásokat tett Európa számos országában, közben pedig számos keleti nyelvet sajátított el. Cambridge egyetemének a keleti nyelvek tanszékére szóló meghívását szociniánus elvei miatt nem fogadta el, hanem helyette – immár nyiltan vállalva elveit – Rakow kollégiumának lett a tanára és néhány éven keresztül a rektora. Egy újabb európai körutat követően 1631-ben Danzigban telepedett le, ahol illegális antitrinitárius közösséget szervezett, annak prédikátoraként működött, ám a város polgárai 1643-ban elűzték. Ezt követően lengyel királyi szolgálatba lépett, udvari tanácsosi címet nyert és részese volt a híres thoni disputának is, amely keresztény egység megteremtéséről, a protestáns közösségek egymás közötti megbékéléséről tárgyalt. Ezen az eszmecserén R. ¤ G. Calixt irénizmusa mellett állt ki, aki a lutheránus és a szociniánus eszmék közötti megbékélést és a keresztény felekezetek közeledését sürgette. R. az antitrinitárius mozgalom késői, leszálló ágának volt a képviselője, aki – a hitelvek sajátosságainak fenntartásával – az európai protestantizmus fő ágához való integráció lehetőségeit kereste.

Fő művei: Martini Ruari aliorum doctorum epistolarum selectarum centuriae duae, Wittenberg: 1677. Irodalom: E. M. Wilbur: A History of Unitarism., Cambridge: 1947.; RGG. VI. (HP)