ROUSSELOT, Pierre (1878, Nantes - 1915, Eparges/Verdun): francia katolikus filozófus és teológus, jezsuita szerzetes, a ¤ neotomizmus újító szellemű képviselője, a párizsi Institut catholique tanára, aki alig néhány esztendős tudományos működés után a francia hadsereg katonájaként esett el az I. világháborúban. Elméleti írásai középpontjában ¤ Aquinói Tamás intellektualizmusának újszerű értelmezése állt, amelyet a platonikus és arisztoteliánus elemek újszerű egyeztetésére alapozott. R. véleménye szerint a hit és az istenismeret alapja nem a közvetlen racionális belátás, hanem az emberi szellem transzcendens, dinamikus nyitottsága. Így az ember ontológiai és ismeretelméleti adottsága, hogy természetétől fogva minden megismerő és megértő aktusában a Létre, a teljes valóságra kérdez, a Lét megértésére tör. R. felfogása szerint ennek az adottságnak a lényege, az intellectus fogalma - számos tomista véleményével ellentétben - nem azonos a ratio fogalmával, hanem az emberi természetben adott eredendő, már-már intuitív létmegértés. Metafizikai fogalmainknak és Istenről való tudásunknak ez a forrása, egyben pedig biztosítéka annak is, hogy az emberi megismerés minden határon . túllépve, túlemelkedve törekszik az Abszolutum felé. R. másik fontos gondolata a hit-aktusok transzcendentális jellegének állítása, amelyet A hit szemei című kis értekezésében fejtett ki. Ez a mű később igen mély hatást gyakorolt a ¤ nouvelle théologie irányzatának híveire, mindenekelőtt ¤ H. de Lubac és ¤ H. U. v. Balthasar felfogására, az intellektus dinamizmusának eszmélye viszont ¤ J. Marechal Kant-kritikája közvetítésével a transzcendentális neotomizmus kibontakozását segítette elő. Így ¤ K. Rahner antropológiai szemlélete vagy ¤ E. Mounier perszonális látásmódja egyaránt táplálkozik R. gondolataiból.

Fő művei: L'Intellectualisme de saint Thomas, Beauchesne, Paris: 1908. (1924.), Les yeux de la foi, RSR 1., Paris:1910. Irodalom: ChPh Bd. 2. (HP)