RÖHR, Johann Friedrich (1777, Rossbach bei Naumburg – 1848, Weimar): német lutheránus teológus, a teológiai racionalizmus és a német felvilágosodás szellemi képviselője. Schulpforta gimnáziumában és a lipcsei egyetemen tanult. Ezt követően volt egyetemi lelkész, gimnáziumi tanár, másfél évtizeden keresztül pedig lelkipásztorként dolgozott. 1820-tól Weimarban volt főlelkész és szuperintendáns, Goethe közeli barátja, a németországi egyházpolitikai helyzet irányítóinak egyike. Ezektől az évektől a felvilágosodás szemlélete jegyében élénk vitát folytatott ¤ G. Harms, ¤ E. W. Hengstenberg, ¤ D. E. Fr. Schleiermacher nézetei ellen és kísérletet tett a teológiai racionalizmus elveinek programszerű összefoglalására is. Elméleti írásaiban a populáris racionalizmus népszerűsítését tekintette fő feladatának és azt a nézetet képviselte, amely szerint a vallás, a vallásosság nem más, mint olyan tiszta erkölcsiség, amely Jézus alakját mintának, példaképnek tekinti. R. az egyházban teljes gondolkodási, tanítási és véleményszabadságot követelt és azt szorgalmazta, hogy az evangéliumi hagyományt és annak értelmezését egyedül az emberi értelem, a józan belátás kritikájának vessék alá. R. egyházi szónokként és lapszerkesztőként is jelentős életművet alkotott; erőfeszítései ebben az esetben is a racionális eszmék népszerűsítését szolgálták.

Fő művei: Der fromme Glaube..., Leipzig: 1803.; Christologische Predigten oder Geistliche Reden über das Leben, den Wandel, die Lehre und die Verdienste Jesu Christi, Weimar: 1831.; Grund- und Glaubenssatze der evangelisch-protestantischen Kirche, Neustadt an der Orla: 1832.; Kleine theologische Schriften, Schleusingen: 1841. Irodalom: G. Frank: Die irenische Theologie, Leipzig: 1858.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie III., Jena: 1875.; RGG. V. (HP)