RODE, Hinne /Johannes Rhodius/(1475, Deventer – 1535, Wolthusen): németalföldi humanista és radikális reformátor, az úrvacsora kérdésében kibontakozó korai viták szereplője. Szülővárosában folytatott humanisztikus és bölcseleti tanulmányai után csatlakozott a Közös Élet Testvérei laikus szerzetesi közösségéhez és 1520-ig annak utrechti házát és iskoláját vezette. Humanista, az egyház reformját szorgalmazó barátai társaságában ebben az időben már alaposan tanulmányozta ¤ W. Gansfort ¤ C. Hoen által feltárt hagyatékát és annak az úrvacsorára és a megigazulásra vonatkozó nézeteit. 1520-ban R. Wittenbergbe ment, ahol ¤ M. Luthert is megismertette a Gansfort-hagyaték téziseivel és az azt értelemző Hoen-tanulmánnyal (Epistula Honii). Luther óvatos távolságtartással fogadta R. azon értelmezését, amely az átváltoztatás szavaiban a létigét pusztán szimbolikus jelentésűnek mondta, radikálisan elutasítva ezzel az eukarisztia hagyományos egyházi értelmezését, Jézus reális jelenlétének feltételezését. R. 1522-ben Baselben kiadta Gansfort értekezését és kapcsolatba került a reformáció radikális irányzatát képviselő ¤ J. Oecolampaddal és a strassburgi ¤ M. Bucerrel. 1523-ban ¤ H. Zwingli számára is hozzáférhetővé tette a hagyatékot valamint Hoen és a saját maga szimbolikus úrvacsora-értelmezését, a zürichi reformátor pedig lényegében a magáéval egyezőnek fogadta el a Gansfort féle nézeteket, amelyek fontos szerephez jutottak a rövidesen kibontakozó úrvacsora-vitában. A lényegében a reformáció svájci irányzatához csatlakozó R. 1526-ban visszatért Deventerbe, ahol prédikátorként már nyiltan zwingliánus elveket hirdetett. Amikor 1530-ban R. elutasította a lutheránus szellemű brémai egyházi rendtartás bevezetését a fríz területeken, Deventerből távoznia kellett és lelkipásztorként Wolthusenbe vonult vissza. R. nyomtatásban megjelenő műveket nem hagyott hátra; nézeteit szerkesztői működése és vitákon megfogalmazott véleménye vagy a rá hivatkozó reformátorok utalásai és hivatkozásai alapján ismerjük.

Irodalom: M. van Rhijn: Wessel Gansfort, s'Gravenhage: 1946.; M. Smid: Ostfriesische Kirchengeschichte, Pewsum: 1974.; RGG. V.; BBKL. VIII. (HP)