ROCABERTI, Juan Tomás de (1624, Perelada - 1699, Madrid): spanyol katolikus kontroverz-teológus és egyháztörténész, dominikánus szerzetes, a 17. századi barokk skolasztika hitvédő és hitvitázó teológiájának jelentős képviselője. Fiatal éveiben több dominikánus konventben és Valencia egyetemén tanított a tomista iskola szellemében teológiát. 1666-tól Aragonia provinciálisa, 1670-től a dominikánus rend generálisa volt; 1676-tól mint Valencia érseke, Spanyolország főinkvizítora töltött be magas egyházi méltóságokat és fontos kormányzati tisztségeket is birtokolt. R. művei egy részében spirituális témákat, genealógia és biográfiai kérdéseket tárgyalt és több középkori dominikánus szerzetes élettörténetét feltárva azok szentté avatását szorgalmazta. Hitvédő és hitvitázó tevékenységének középpontjában a pápai hatalom tekintélyének és elsőbbségének oltalmazása állt. Ebben a szellemben intézett éles támadásokat a pápai hatalom jogszerűsége mellett érvelő szintézisében kora gallikán egyházszemlélete, elsősorban ¤ A. Natalis felfogása ellen, más munkáiban pedig a protestáns teológusok támadásai ellenében védelmezte a pápai egyházfőség eszméjét. Dogmatikai vitairatai mellett terjedelmes könyvsorozatban adta ki azokat a régi teológiatörténeti forrásokat, amelyek a péteri hatalom elsőbbsége, az egyház ősi, eredeti hierarchikus rendje melletti érveket kínálnak.

Fő művei: De Romani pontificiis auctoritate, 1-3., Valencia: 1691-94.; Bibliotheca maxima pontificia 1-21., Roma: 1697-1700. (HP)