RICOEUR, Paul (1913, Valence – 2005, Paris): francia protestáns filozófus, a bölcseleti, irodalmi és bibliai fenomenológia és hermeneutika jelentős képviselője. Rennes egyetemén filozófiát és irodalomtudományt tanult, ezt követően pedig középiskolai tanárként dolgozott. A 2. világháború alatt, német hadifogságban ismerkedett meg a kortárs német egzisztencializmus és fenomenológiai filozófia alkotásaival, 1950-től pedig a párizsi és a chicagoi egyetem professzoraként alkotott önálló, a fenomenológiát hermeneutikai irányba továbbépítő bölcseleti rendszert. R. gondolatmenetének középpontjában a lét értelmének faggatása állt, amelyet nem a heideggeri fundamentálontológia útján, hanem hermeneutikai kitérővel, szimbólumok, képek, történetek és ideológiák köztvetítésével tartott elvégezhetőnek, ebbe az értelmezésbe pedig a modern teológia, tudomány- és nyelvfilozófia valamint a pszichoanalízis eszközeit is bevonta. Vallási témákkal kapcsolatos írásaiban is vallotta azt az elvet, hogy a szimbólum szüli a gondolatot, a vallási szövegek dekódolásának útja sem lehet tehát más, mint a közvetett jelentések megfejtésének filozófiai eszközök általi megvalósítása. Gondolkodói programja megvalósításának folyamatában R. visszatérő témája volt a bibliai szövegek hermeneutikai és egzisztenciális elemzése, különösen a jézusi parabolákban megjelenő metaforikus struktúrákból kibontakozó vallásos beszéd vizsgálata. A kortárs teológiával és egzegézissel, különösen ¤ R. Bultmann demitologizáló írásmagyarázatával párbeszédben fejtette ki R. azt a gondolatát, amely a vallásos beszédben az olvasóban, értelmezőben felbukkanó határtapasztalatokat tár fel és a hit megalapozásában kitüntetett szerepet szán annak a gondolkodásunkban megvalósuló, a szimbólumok és a nyelv által közvetített értelmező mozgásnak, ami a vallási hatás és hatásbefogadás belső, megértő és elfogadó természetének lényegét, sajátos érintettségét alkotja.

Fő művei: Gabriel Marcel et Karl Jaspers, Paris: 1948.; Philosophie de la volonté 1-2/1-2., Paris: 1950-60.; Histoire et verité, Paris: 1955.; La Symbolique du mal, Paris: 1960.; De l'interpretation. Essai sur Freud, Paris: 1965.; Le conflit des interpretations, Paris: 1969.; La métaphore vive, Paris: 1975.; Interpretations Theory: Discourse and the Surplus of Meaning, Washington: 1976.; Hermeneutics and the Human Sciences, Cambridge: 1981.; Temps et récit 1-3., Paris: 1983-84.; Du texte á l'action, Paris: 1986.; A l'école de la phénomenologie, Paris: 1986.; Soi-meme comme un autre, Paris: 1991.; Penser la Bible, Paris: 1998. Magyarul: Bibliai hermeneutika, Budapest: 1995.; Bibliai gondolkodás (A. La Cocque társszerzővel), Budapest: 2003. Irodalom: F. D. Vansina: Paul Ricoeur. Bibliography systemathique de ses écrits et des publications consacrées a sa pensée, Paris: 1990. (HP)