RICIUS, Paul (1480, Trident – 1540, Linz): német katolikus humanista, teológiai és bölcseleti író, eredeti mestersége szerint orvos, konvertita zsidó. 1500 körül Pavia egyetemén tanult bölcseletet és orvostudományokat, ezt követően pedig Brixen és Salzburg püspökének orvosaként dolgozott és Nürnberg városában is praktizált. 1514-től Miksa császár, később Ferdinánd osztrák főherceg udvari orvosa és bizalmasa volt, akitől 1529-ben nemességet és jelentős birtokadományokat is kapott. Bölcseleti írásaiban R. az itáliai reneszánsz arisztotelizmus természetbölcseleti irányzatát követte, filozófiai kérdésekről pedig olyan jelentős személyekkel is vitázott, mint ¤ J. Eck. R. kora német humanizmusának az egyház reformját szorgalmazó, a reformációtól azonban elhatárolódó vonulatához tartozott, akinek levelezőpartnerei közé tartozott egyebek között ¤ Rotterdami Erasmus, ¤ J. Reuchlin, ¤ U. von Hutten és ¤ W. Pirckheimer is. R. számos talmudi traktátust fordított le latinra és a hozzájuk fűzött kommentárjaiban a zsidó hagyomány, a kabbala és a keresztény tanítás összeférhetőségét igyekezett igazolni, de értekezett az apostoli hitvallásról, Isten bibliai neveiről és kommentárokat készített a Zsoltárkönyv szövegéhez. A katolikus kereszténység és a kibontakozó reformátori mozgalom vitájában R. igyekezett közvetítő, békítő álláspontot elfoglalni, amelynek alapjául a felek mindegyike által elfogadott Apostoli hitvallást tekintette és ezt a meggyőződését uralkodói tanácsadóként is érvényesíteni próbálta.

Fő művei: Compendium quo apostolicam veritatem, Pavia: 1507.; Philosophica ac talmudistica pro christianae veritate tuenda disputatio, Augsburg: 1514.; De Anima Coeli compendium, Augsburg: 1519.; Talmudica novissime in latina versa periocunda commentariolo, Augsburg: 1520.; Statera Prudentum Christo Nazareno regni coelorum Duci, Augsburg: 1532. Irodalom: F. Secret: Les Kabbalistes Chrétiennes de la Renaissance, Paris: 1964.; Encyclopaedia Judaica XIV., Jerusalem: 1974. (HP)