RICCI, Matteo (1552, Macerata – 1610, Peking): itáliai születésű katolikus teológus, filozófus, természettudós és filológus, misszionárius, jezsuita szerzetes. Rómában jogot, Firenzében filozófiát és matematikát tanult, 1577-ben pedig missziós küldetéssel – Goa és Cochin érintésével – indult el Kínába. 1582-ben Macau portugál gyarmaton fogott hozzá a kínai nyelv tanulmányozásához; rendkívüli nyelvtehetségének és az általa kidolgozott memória-fejlesztő eljárásnak köszönhetően rövidesen sikerült igen magas színvonalon elsajátítania nem csupán a beszélt nyelvet, de a klasszikus kínai irodalom nyelvét is. Az 1590-es években R. több dél-kínai tartományt keresett fel és jó kapcsolatokat épített ki a helyi hivatalnokokkal, 1601-től pedig tevékenységét a fővárosban, Pekingben folytatta, ahol a császári udvar és maga az uralkodó is felfigyelt rá. R. a buddhista szerzetesek módjára öltözött és viselkedett, kínai nevet használt és messzemenőkig alkalmazkodott a birodalom értelmiségi rétegének életmódjához. Ennek köszönhetően munkatársaival lehetőséget kapott a keresztény hit terjesztésére, amelynek eredményeképpen 1610-ben Pekingben már 2000 körül volt a missziójához tartozó keresztények száma. Térítő munkája során R. tudatosan új módszert választott; a külsőségek, sőt a liturgia vonatkozásában is alkalmazkodott a kínai, elsősorban a konfuciánus hagyományhoz. Ennek legfontosabb részét kínai nyelvű bibliafordítása bizonyította, amelynek lapjain bátran adta vissza a kínai ember számára idegen fogalmakat a hagyományos kínai vallás és kultúra kifejezéseivel és hasonlóan járt el rövid kínai katekizmusa kidolgozásakor is. Udvari emberként, mandarinná történő kinevezése idején nagy népszerűségre tett szert, hiszen mintegy húsz kínai nyelvű munkájában számos olyan geometriai, matematikai, csillagászati ismeretet közvetített, amely idegen volt a kínai tudomány számára, tapasztalatairól pedig a keresztény olvasóközönség számára több útleírást, beszámolót is készített. Tevékenysége így vált a misszió inkulturációs modelljének példájává, ám a módszer ellenzői által kezdeményezett Rómában kezdeményezett híres rítus-vita keresztény környezetben, a halála után röviddel kirobbanó idegenüldözés pedig magában Kínában semmisítette meg az általa és munkatársai által addig elért eredményeket.

Fő művei: Annua della Cina del MDCVI. e MDCVII., Milano: 1610.; Histoire de l'expédition chrétienne au royaume de la Chine, Macerata: 1911. (HP)