RICHEOME, Louis (1544, Digne – 1625, Bordeaux): francia humanista, katolikus teológus, jezsuita szerzetes. Teológiai és bölcseleti képzését Clermont kollégiumában nyerte, ahol egyebek között a híres biblikus és kontroverz-teológus, ¤ J. Maldonado tanítványa volt. Ezt követően több francia jezsuita kollégiumban volt tanár, 1586 és 1592 között pedig Lyonban, az aquitániai rendtartomány provinciálisként dolgozott. Hivatali ideje lejárta után Bordeaux kollégiumába került; kis megszakításokkal itt tanított, prédikált és dolgozott egészen haláláig. R. dogmatikus teológusként elsősorban az emberi természet, a szabadság és az akarat problémájával foglalkozott, egyfajta keresztény humanizmust hirdetett és lényegében a molinista álláspontot képviselte, bölcseleti kérdésekben pedig ¤ F. Suarez álláspontjához állt közel. R. irói működésének fontos részét teszik ki a hugenotta nézeteket bíráló és a francia hugenotte mozgalom történetét kritikusan elemző munkái. Ebben a felekezetközi vitában különösen nagy fontosságot tulajdonított a mise-szertartás és a katolikus eukarisztia-felfogás melletti kiállásnak, de szót emelt a katolikus népi vallásosság olyan értékei mellett is, mint a szentek, a kegyhelyek és a kegytárgyak tisztelete, a zarándoklatok és búcsujárások gyakorlata és határozottan visszautasította a jezsuita rendet érő protestáns és katolikus kritikákat.

Fő művei: Trois discours pour la religion catholique, Bordeaux: 1597.; La saincte messe déclarée et défendue, Bordeaux: 1600.; Défense des pélerinages, Paris: 1604.; L'idolátrie hugenote, Lyon: 1608.; La peinture spirituelle ou l'art d'admirer, Lyon: 1614.; La guerre spirituelle contre les trois ennemis de l'homme, Troyes: 1627.; Oeuvres 1-2., Paris: 1628. Irodalom: H. Fouqueray: Histoire de la Compagnie de Jésus en France 1-5., Paris: 1910-25.; H. Bremond: Histoire littéraire du sentiment religieux en France T. 1., Paris: 1936.; DictThéolCath. XIII.; LThK. VIII. (HP)