RIBADENEIRA, Pedro de (1526, Toledo – 1611, Madrid): spanyol katolikus teológus, egyház- és rendtörténész, államelméleti író, jezsuita szerzetes, a spanyol barokk skolasztika képviselője. Egészen fiatalon, közvetlenül a Jézus Társaság megalapítása után, 1540-ben lépett Rómában ¤ Loyolai Szent Ingác követői közé. Párizs, Leuwen és Padova egyetemein tanult, majd a rend palermói és római kollégiumában tanított retorikát. Ezt komoly rendi megbizatások követték: Németalföldön ő telepítette le a jezsuitákat, de volt Toscana provinciálisa, Szicília rendi vizitátora és a generális asszisztense is. 1574-ben tért haza; először Toledóban, majd 1583-tól haláláig Madridban élt. R. a renden belüli nemzeti rivalizálások csillapításának szándékával még Itáliában látott hozzá rendtörténeti kutatásaihoz. Így – személyes találkozásaik élményéből és a régi rendtársak emlékezéseiből dolgozva – ő állította össze Szent Ignác első életrajzát. Ezt a munkát folytatva írta meg a rend első generálisainak (J. Lainez, F. Borgia) élettörténetét és 1602-ig elkészítette a jezsuita szerzők által írt művek, kéziratok katalógusát. Egyháztörténeti érdeklődésének megfelelően R. megírta a hitujjítás angliai történetét, kasztíliai nyelvű munkái sorában pedig a szentek történetéről készített a népnyelvű próza fejlődésében komoly szerepet játszó népszerű kompendiumot. Spanyol nyelven kiadott munkáiban R. elsősorban államjogi, hatalomelméleti kérdéseket tárgyalt: ezek sorában legfontosabb Machiavelli véleményével vitázó királytükre volt, amelyben az egyház és a világi hatalom viszonyát, a hatalom isteni eredete, a népszuverenitás és az uralkodói jogkörök viszonyát elemezte.

Fő művei: Vita Ignatii Loiolae, Napoli: 1572.; Historia ecclesiastica del scisma de Inglaterra, Emberes: 1588.; Tratada de la tribulación, Alcalá: 1593.; Tratado de la religión y virtudes, Madrid: 1595.; Vita Francisci Borgiae, Antwerpen: 1598.; Vita Jacobi Laynis, Antwerpen: 1604. Irodalom: LThK. VIII. (HP)