REUTER, Quirinus (1558, Mosbach – 1613, Heidelberg): német kálvinista teológus, a reformáció belső hitvallásos vitáinak szereplője, ¤ Z. Ursinus tanítványa és nézeteinek képviselője. Teológiát Heidelberg egyetemén tanult, 1578-ban pedig Neustadt főiskoláján kapott tanári állást. Rövid ideig Breslauban volt házitanító, ezt követően pedig ismét Neustadtban tanított és éveken keresztül Speyerben lelkipásztori hivatalt is ellátott. 1598-ban került vissza végleg Heidelbergbe, ahol kollégiumi rektorként, barátja és kollégája, ¤ D. Tossanus halálát követően pedig a teológia professzoraként működött. R. 1584-ben résztvevője volt a lutheránusok és kálvinisták közötti heidelbergi disputának, ahol a kettős predestináció gondolata és a Heidelbergi Hitvallás nézetei mellett foglalt állást. Szisztematikus műveiben és vitairataiban, amelyek közül néhányat D. Tossanus és ¤ J. J. Grynaeus szerzőtársaként adott közre, elsősorban a bűn és a kegyelem témájával és a kálvinizmus hitvallásos hagyományának értelmezésével foglalkozott, lutheránus és spiritualista ellenfeleit pedig ókeresztény eretnekségek eszméinek felelevenítésével vádolta meg. Nyomtatásban közreadott, bibliai szövegeket értelmező prédikációiban is a kálvinista ortodoxia tanítását, különösen mestere, Ursinus dogmatikájának tételeit igyekezett népszerűsíteni, közben pedig jelentős szerepet játszott Kurpfalz kálvinista egyházi életének megszervezésében.

Fő művei: Aphorismi de vera religione, potissima capita doctrinae christianae continentes, Heidelberg: 1584.; De christianae religionis veritate, commentariis, norma, charactere et ultimo fine, Heidelberg: 1584.; Von der Pilgrimschaft der Kinder Gottes auff Erden, Heidelberg: 1598. Irodalom: RGG. V.; BBKL. VIII. (HP)