REUSS, Edouard (1804, Strasbourg – 1891, Strassburg): elzászi német lutheránus teológus, biblikus, az ó- és újszövetségi forráskutatás jelentős alakja. Szülővárosa egyetemén tanult teológiát és bibliai nyelveket, miközben néhány szemesztert Göttingen és Halle egyetemén is eltöltött, végül pedig S. de Sacy irányítása alatt arabisztikai tanulmányokat folytatott Párizsban. Az 1830-as évek elejétől gimnáziumi tanárként és lapszerkesztőként dolgozott, 1836-tól pedig nyugalomba vonulásáig biblikumot és morálteológiát tanított a strasbourgi lutheránus lelkészképzőben. R. újszövetségi stúdiumaiban a tübingeni iskola tendenciakritikai szemléletének volt határozott ellenfele, aki élénken vitatta a páli és a péteri teológiai hagyomány szembeállításának jogosságát, a páli teológia egységének sommás feltételezését és a tübingeniek által feltételezett késői kronológiát. R. fenntartásokkal fogadta ¤ J. Holtzmann két-forrás-elméletét, magát az újszövetségi iratok és a kánon történetét pedig a korai dogmafejlődés reflexiója termékének tekintette. Ószövetségi kutatásaiban R. az elsők között fogalmazta meg azt a feltevést, hogy a mózesi törvényhagyomány (a papi törvény) jelen formájában a prófétai iratoknál későbbi keltezésű, a zsoltárok pedig mindkettőnél fiatalabbak. Ezt az úttörő felismerését tanítványai, ¤ K. H. Graf és ¤ A. Kuenen dolgozták ki később részletesen; R. munkája így a történetkritikai módszer és a ¤ J. Wellhausen-féle okmányelmélet szellemi előkészítésének tekinthető.

Fő művei: Dissertatio polemica de libris V. T. apocryphis perperam plebi negatis, Strasbourg: 1829.; Die Geschichte des Heiligen Schriften des NT., Halle: 1842.; Histoire de la Théologie Chrétienne au siecle apostolique 1-2., Strasbourg-Paris: 1852.; Histoire du Canon des Saintes Ecritures dans l'Eglise chrétienne, Strasbourg: 1863.; Institutio Religionis Christianae 1-2., Braunschweig: 1869. Irodalom: Ch. Th. Gérold: E. R., notice biographique, Paris: 1892.; RGG. V.; LThK. VIII. (HP)