REUSCH, Franz Heinrich (1825, Brilon – 1900, Bonn): német katolikus teológus, biblikus és egyháztörténész, egyházmegyés pap, egyetemi tanár, 1871-től ókatolikus lelkipásztor. Fiatal éveiben Bonn, Tübingen és München egyetemén a teológia, a filozófia és az egyháztörténet mellett bibliai, klasszikus és modern idegennyelveket tanult és tanárai közé tartozott egyebek között ¤ J. E. von Kuhn, ¤ K. J. Hefele vagy ¤ I. von Döllinger is. 1858-ban nyert kinevezést az ószövetségi teológia professzoraként a bonni egyetemre. Itteni működése idején dolgozta ki sajátos, a tomista-ultramontán és a liberális-történeti bibliatudományt is bíráló elgondolását, amelynek jegyében több bibliai kommentárt, összefoglaló ószövetségi bevezetést és a Biblia természetfelfogását elemző művet is megjelentetett. A történetkritikai módszer mellett kiálló német teológusok egyikeként jelentős szerepet játszott a hittudományi kutatás szabadságát követelő 1863-as müncheni teológuskongresszuson, 1869-70-ben pedig élesen ellenezte az I. Vatikáni Zsinatnak a pápai tévedhetetlenséggel kapcsolatos döntését. 1871-ben felfüggesztették a papi hivatás gyakorlásából, 1872-ben pedig – miközben ő maga már a szerveződő ókatolikus közösséghez csatlakozott – ki is közösítették. 1873-tól ő volt az ókatolikus püspök bonni vikáriusa és – immár nem a katolikus teológiai kar keretében – tovább folytatta tanári munkáját. Az 1870-es évektől R. már nem bibliai, hanem egyháztörténeti témákban publikált: írt a spanyol inkvizíció, a Galilei-per történetéről, ¤ R. Bellarmini kardinális teológusi működéséről, a középkori szektákról és a tiltott könyvek jegyzékének históriájáról, de kiterjedt publicisztikai és lexikonszerzői tevékenységet is kifejtett. Élete utolsó két évtizedében gyakran nyilatkozott a kereszténység belső megújulásának fontosságáról és egy modern morális szemlélet kidolgozásának szükségességéről. Határozottan kárhoztatta a katolikus teológia neoskolasztikus fordulatát, de általában korrekt tárgyilagossággal tárgyalta a korábbi egyházában zajló eseményeket. Élete végéig élénken foglalkoztatta a reformáció és az egyházon belüli reformok témája; ebben a kérdésben volt tanárával, az ugyancsak ókatolikussá lett I. Döllingerrel volt egy véleményen.

Fő művei: Lehrbuch der Einleitung in das Alte Testament, Herder, Freiburg: 1859.; Bibel und Natur, Bonn: 1862.; Der Index der verbotenen Bücher, 1-2., Bonn: 1883-85.; Beitrage der Sektengeschichte des Mittelalters 1-2., München: 1890. Irodalom: LThK. VIII.; Cath. Enc. (HP)