RENATO, Camillo /Paolo Ricci/(1500, Agrigento – 1575, Caspano): itáliai protestáns, a reformáció antitrinitárius, spiritualista irányzatának követője, fiatal korában ferences szerzetes. Rendi tanulmányait követően a nápolyi ferences közösségben élt, de összeütközésbe kerülve az inkvizícióval, Bolognába ment, ahol házitanítói munkát vállalt. Az emberi lélek halál utáni sorsát érintő egyéni véleménye és titkos lutheranizmus gyanúja miatt az inkvizíció 1540-ben perbe fogta és életfogytiglani fogságra ítélte, 1542-ben azonban sikerült megszöknie. Svájcba menekült és kapcsolatba lépett a ¤ H. Bullinger által képviselt zürichi reformációval. A következő években, miközben Chiavenna egyházában dolgozott, Bullinger oldalán vett részt a Zürich és Wittenberg között kibontakozó úrvacsora-vitában. Ezt követően R. egyre határozottabban kezdett antitrinitárius, spirituális nézeteket képviselni, a körülötte kibontakozó vita pedig erősen megosztotta az itáliai Alpok egyházi közösségét. 1550-ben végül a helyi szinódus kiközösítés terhe mellett kötelezte szélsőséges nézetei visszavonására. R. alávetette magát a döntésnek és Caspanoba vonult vissza, de nem hagyott fel az antitrinitárius, spirituális eszmék hirdetésével és a radikális vallási mozgalmak támogatásával. Írásai jelentős részében R. a szentségek, különösen a keresztség értelmezésével és az isteni személyek egymás közötti viszonyával foglalkozott, de jelentős az a polemikus műve is, amelyben ¤ Kálvin ellen intézett támadást ¤ M. Servet elítélése kapcsán.

Fő művei: Carmina, Bologna: 1538.; Apologia Lysiae Paul Riccii Philaeni Siculi nomine haereseos detenti..., Ferrara: 1540.; Trattato del battesimo e de la sancta cena, Bern: 1556.; Opere e testimonianze, Firenze: 1968. Irodalom: A. Stella: Anabattismo e antitrinitarismo in Italia nel XVI. secolo, Padova: 1967.; BBKL. VIII. (HP)