REGIOMONTANUS /Johannes Müller/ (1436, Königsberg/Unterfranken – 1476, Nürnberg): német polihisztor, humanista, matematikus és asztronómus, az európai reneszánsz jelentős alakja. Lipcse és Bécs egyetemén bölcseletet, klasszikus nyelveket és természettudományokat tanult és ekkor látott hozzá Ptolemaiosz fő csillagászati műve, az Almagest tanulmányozásához és kommentálásához. 1461-től Itáliában tartózkodott; Rómában görög tanulmányait egészítette ki, Padovában csillagászatot tanított, közben pedig sorra szerkesztette az égitestek mozgásait rögzítő táblázatait. 1468-ban Bécs érintésével Budára jött, hogy részese legyen a királyi könyvtár görög kódexei rendezésének, feldolgozásának. Rövid ideig tanított a pozsonyi egyetemen is, néhány munkáját pedig Mátyás királynak, mint nagylelkű pártfogójának ajánlotta. 1471-től Nürnbergben élt: zömében saját műveit megjelentető nyomdát vezetett, csillagászati műszereket készített, kalendáriumot állított össze és tovább folytatta a teljes éggömb feltérképezését szolgáló kutatásait. Az antik tudományos örökség és a modern empírikus tudományok összhangjának elvét valló R. 1475-ben egyes források szerint Regensburg püspökévé nyert kinevezést és még ebben az esztendőben Rómába utazott, hogy részese legyen az előkészítés alatt álló naptári reform kidolgozásának, ám egy járvány következtében a következő év nyarán – kiterjedt levelezést, számos latin és görög nyelvű költeményt hagyva hátra – meghalt.

Fő művei: Epitome in Ptolemaei Almagestum, Nürnberg: 1465.; Ephemerides astronomicae, Nürnberg: 1471.; Johannes Regiomontanus, Opera Collactanea, Osnabrück: 1972. Irodalom: A Ziegler: Regiomontanus, ein geistiger Vorlaufer des Colombus, Dresden: 1874.; E. Zinner: Leben und Wirken des Johannes Müller von Königsberg, genannt Regiomontanus, München: 1938.; BBKL. XVII. (HP)