RAYNAUD, Théophile (1583, Sospello – 1663, Lyon): itáliai születésű francia katolikus teológus, jezsuita szerzetes. Teológiát és bölcseletet Lyon jezsuita kollégiumában tanult, ezt követően pedig másfél évtizeden keresztül hitszónokként és Mária-kongregációk lelki vezetőjeként dolgozott. 1631-ben Savoya hercegeinek gyóntatójaként került Párizsba, ahol néhány rövid politikai írása magára vonta a mindenható államminiszter, Richelieu rosszallását. A nagyobb konfliktus elkerülése érdekében a rend Chambéry-be küldte, néhány hónapot pedig – egyházpolitikai konfliktusai miatt – Avignonban háziőrizetben töltött. Ezt az időszakot rövid római tartózkodás követte; személyesen kellett védekeznie az Index-kongregációnál, amely egyik írását cenzúrázta, rehabilitációját követően pedig néhány hónapon keresztül elismert pápai kánonjogászkét teológiát tanított az Örök Városban. Megromlott egészsége miatt 1650-ben visszatért Lyonba, ahol egészen haláláig kéziratain dolgozott. R. a korszak polihisztor teológiai közíróinak köréhez tartozott, aki a körülötte zajló egyházpolitikai történések közepette sorra írta a hittudomány szinte minden ágát érintő, szellemi szélsőségektől mentes munkáit. Így sajtó alá rendezett számos patrisztikus szöveget, kiadott mariológiai, hagiográfiai és egyháztörténeti értekezéseket. Dogmatikai és morálteológiai művei a kor jezsuita iskolájának mérsékelt felfogását képviselték, az egyházjog és az egyházpolitika témáiben pedig ultramontán, anti-gallikán felfogást képviselt. Erős történeti kritikával megfogalmazott írásai közül több is római indexre került, ám R. ezzel együtt is egyike volt a francia barokk katolicizmus legjelentősebb közíróinak.

Fő művei: Heteroclita spiritualia, Paris: 1637.; Syntagma de libris propriis, Lyon: 1669.; Oeuvres 1-20., Lyon: 1665-1669. Irodalom: DictThéolCath. XIII.; LThK. VIII. (HP)