RASCHKE, Hermann (1887, Hamburg-Altona – 1970, Bremerhaven): német lutheránus teológus és lelkipásztor, a Jézus és a korai keresztény hagyomány történetiségét megkérdőjelező újabb mitológiai iskola képviselője. Marburg és Berlin egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, 1917-től pedig élete végéig Bremerhaven gyülekezetében szolgált lelkipásztorként. Pályakezdése idején R. a liberális teológia ¤ A. von Harnack által képviselt történetkritikai irányzatának volt a híve, filozófiai tekintetben pedig E. v. Hartmann követőjének vallotta magát. Nézetei radikalizálódását követően az 1920-as évek elején csatlakozott az elsősorban ¤ A. Drews által képviselt, Jézus történetiségét tagadó és Krisztus alakját késői mítikus konstrukciónak tekintő radikális német-holland mitológiai iskola álláspontjához. Így már első jelentősebb munkájában elutasította az általa késői keltezésűnek tekintett Márk evangélium hitelességét, amelyről azt állította, hogy elbeszéléseiben és csoda-történeteiben csupán a 2. századi kereszténység terjedésének állít költői emléket, magáról Jézusról azonban semmi hiteleset nem közöl. A keresztény mítosz és a Jézus-legendák gyökerét a gnósztikus hagyományban kereső R. későbbi írásaiban a Római levél páli szerzőségét elutasítva ezt a levelet a ¤ Markion által képviselt gnózis dokumentumának tekintette, későbbi bibliakritikai munkáiban pedig folyamatosan igyekezett a Jézus élettörténet motívumainak hellenisztikus-gnósztikus eredetét és történeti hiteltelenségét bizonyítani. Az 1930-as években a már korábban is pacifista álláspontra helyezkedő R. csatlakozott a Hitvalló Egyház lelkészeinek a nemzetiszocializmussal szembeforduló mozgalmához, a háború után pedig jelentős szerepet vállalt a hit- és egyházi élet újraindításában. Élete utolsó évtizedeiben korábbi radikalizmusát mérsékelve R. az antik bölcselet, a hellenisztikus szellemiség, a kereszténység és a német idealista bölcselet kapcsolatának kérdéseivel foglalkozott.

Fő művei: Werkstadt des Marcusevangelisten. Ein neue Evangelientheorie, Jena: 1923.; Römerbrief des Markion, Jena: 1926.; Orte und Wege Jesu, Jena: 1927.; Der innere Logos im antiken und deutschen Idealismus, Bremen: 1949. Irodalom: A. Drews: Die Christusmythe, Jena: 1924.; G. Brandes: Die Jesus-Sage, Jena: 1925.; RGG. V. (HP)