RABUS, Ludwig (1523, Memmingen – 1592, Ulm): német lutheránus teológus, a korai lutheránus ortodoxia képviselője. Teológiai tanulmányait Tübingen és Wittenberg egyetemén végezte és az utóbbi helyen ¤ M. Luther személyes tanítványa volt. 1544-ben Strassburgba került lelkipásztornak és a helyi gimnáziumban tanított teológiát, közben pedig részese volt a városban kibontakozó teológiai vitáknak is. A spirituális mozgalmakkal különösen élesen szembeforduló R. 1556-ban Ulm városába kapott meghívást, ahol lelkipásztor, rövidesen pedig a város szuperintendense lett. Ebben a minőségében R. a korai lutheránus ortodoxia teológiai és egyházszervezeti elveit képviselve fellépett a katolikus restaurációval, a reformáció svájci és spirituális irányzatával szemben is és sokat tett az iskolaügy megújítása érdekében. R. ellenzője volt az interim elfogadásának, 1577-ben elfogadta a Formula Concordiae elveit, 1586-ban ismét bevezette a fülbegyónást, közben pedig új egyházi rendtartást és istentiszteleti szabályokat dolgozott ki Ulm számára. Irodalmi működésének középpontjában a vértanúk történetét feldolgozó nagy műve állt, de egyházi és iskolai rendtartások és szabályzatok egész sorának és több katekizmus szövegének a kidolgozása is fűződik a nevéhez. Az ókeresztény kor iránti érdeklődését mutatja, hogy számos ókeresztény egyháztörténeti munkát adott közre és kiadta néhány egyházatya írásait is, közben pedig különös gonddal viseltetett a protestáns iskolarendszer megteremtése vagy megújítása, tananyagának és oktatási elveinek meghatározása iránt.

Fő művei: S. Drei confessioribus, veterisque ecclesiae martyribus, Strassburg: 1552.; Der Heiligen ausserwöhlten Gottes Zeügen, 1-8., Strassburg: 155-58.; Katechismus oder Kinderbericht, Ulm: 1561. Irodalom: G. Dedeke: Die protestantische Martyrerbücher von L. Rabus, J. Crespin und A. van Haemstede, Halle-Wittenberg: 1922.; RGG. V. (HP)