QUISTORP, Johann /d. Altere/ (1584, Rostock – 1648, Doberan): német lutheránus teológus, a lutheránus ortodoxia mérsékelt, békülékeny irányzatának híve. Frankfurt an der Oder és Rostock egyetemén tanult teológiát, majd rövid rostocki filozófiatanítás és egy nagyobb európai tanulmányút után 1615-től Königsberg egyetemén lett a teológia professzora. A harmincéves háború idején szülővárosa, Rostock egyetemének rektoraként sokat tett a városnak a császári seregektől való megóvása érdekében, tanári munkája mellett pedig mindvégig lélkipásztorként is munkálkodott. Hírnevét csak növelte, hogy amikor a híres diplomata, jogtudós és teológus, ¤ H. Grotius 1645-ben a városban megbetegedett és meghalt, halálos ágyánál az örök vígasztalást Q. nyújtotta a számára. Ugyanebben az esztendőben Q. visszautasította a lutheránus ortodoxia hívei és a ¤ G. Calixt által képviselt protestáns univerzalizmus és uniatizmus nézetei között rendezet thorni dispután való részvételt, annak reményében, hogy így alkalmasabban tud közvetíteni és békíteni a különféle irányzatok és iskolák vitájában. Maga Q. szisztematikus dogmatikai és biblikus írásaiban az ortodoxia nézeteihez közelálló véleményt képviselt, de határozottan kiállt a vallásbéke megteremtésének ügye és a fejedelmek egyházi ügyekbe való beleszólásának elvetése mellett.

Fő művei: De spiritu sancto, Rostock: 1635.; Disputatio theologiae. De fide infantum..., Rostock: 1642.; De homooysia tum divinae christi naturae cum natura divina Patris, Rostock: 1642; De Mysterio magno, unione scilicum fidelium cum Deo, Rostock: 1644.; De sacra scriptura, Rostock: 1648. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik II., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie II., Jena: 1875.; RGG. V. (HP)