QUESNEL, Pasquier (1634, Paris - 1719, Amsterdam): francia katolikus teológus és filozófus, oratoriánus szerzetes, a janzenista viták második szakaszában az irányzat vezető képviselője. Fiatal szerzetestanárként ismerkedett meg ¤ C. Jansen műveivel és ekkor került személyes kapcsolatba ¤ A. Arnauld-dal, a Sorbonne tanárával, a korai janzenizmus szellemi vezetőjével, akinek hatására beható ¤ Szent Ágoston - tanulmányokba kezdett, amelyek a skolasztikus bölcselet és a jezsuita teológia ellenfelévé tették. Jansen öt tételének 1653-as elítélése dacára Párizs és Leuwen egyetemein élénk vita folyt ekkoriban az augusztiniánus nézetekről, amelyben Q. is résztvett. A mozgalom más vezetőihez hasonlóan ő is megtagadta a Jansen nézeteit ismételten elítélő 1664-es királyi rendelet aláírását; kilépett az oratoriánus közösségből, 1685-ben pedig Németalföldre távozott, ahol Arnauld halála után ő lett a janzenista mozgalom legtekintélyesebb vezetője. Q. teológiai írásaiban folyamatosan képviselt nézetei közé tartozott a skolasztikusok ellenében a szigorúan és dogmatikusan értelmezett Szentírás tekintélyéhez és az egyházatyák teológiájához való visszatérés követelése, az emberi akaratszabadság megkérdőjelezése, a morális rigorizmus elfogadása, a racionalizmus teológiai módszerként való alkalmazásának igénye. Q. már 1675-ös ¤ Nagy Szent Leó pápa műveihez írt kommentárjában gallikanista nézeteket vallott, a püspöki hatalomnak a pápai hatalomtól való függetlenségét követelte és a liturgia népnyelvű végzését szorgalmazta. Nézeteit a legteljesebben Refléxions morale sur le Nouveau Testament című, már 1671-ben megjelent, majd a szerző által kiadásról kiadásra kibővített művében fogalmazta meg, amely formáját tekintve janzenista szellemű kommentár az Újszövetséghez. Ez az eredetileg a párizsi érsek jóváhagyásával megjelent mű több francia püspököt is megnyert magának, így a Q. elleni római fellépésből politikai és egyházpolitikai ügy lett. Végül ¤ G. B. Tolomei bíboros vezetésével egy római szakbizottság dolgozta ki azt az elítélő bullát (Unigenitus Dei Filius), amely Q. 101 tételét cenzúrázta 1713-ban; ezek elsősorban a kegyelemtan, a megigazulás és a racionális emberi értelem határainak a kérdéseit érintették. Q. nem vetette alá magát ennek a döntésnek és bár a mozgalmat Franciaországban 1710 után hatalmi eszközökkel felszámolták, halála után röviddel a janzenizmus hollandiai követői végleg kiváltak a katolikus egyházból. Q. a kor szellemi divatjának megfelelően teológiai témák mellett műveiben filozófiai, társadalmi, gazdasági és pénzügyi kérdésekkel is szívesen foglalkozott; különösen nagy hatást gyakorolt rá Descartes módszertani racionalizmusa és a fiziokraták ökonómiai szemlélete.

Fő művei: Refléxions morale sur le Nouveau Testament, Paris: 1671. (1699.). Tableau economique, Paris: 1758.; La phisiocratie 1-2., Paris: 1767-68. Irodalom: A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; Görföl - Kránitz. (HP)