QUENSTEDT, Johannes Andreas (1617, Quedlinburg – 1688, Wittenberg): német lutheránus teológus, dogmatikus, az ortodox lutheranizmus nézeteinek a reformteológiák és a pietizmus felé is nyitott összefoglalója, rendszerezője. Helmstedt egyetemén ¤ J. Calixt, Wittenbergben ¤ W. Leyser tanítványaként teológiát és bölcseletet tanult, 1650-től pedig a metafizika és a logika, 1660-tól a teológia professzora volt a wittenbergi egyetemen. Teológiai meggyőződése mellett családi kapcsolatai – az ortodox dogmatikus ¤ J. Gerhard az unokatestvére, ¤ A. Calov pedig a veje volt – is a lutheránus ortodoxia irányzata melletti kiállásra ösztönözték; szisztematikus munkáiban alkalmazott szigorúan analitikus módszerével így elsősorban Calov és ¤ L. Hutter már-már skolasztikus lutharanizmusának rendszerező kifejtésére törekedett. Így megalkotott, a pedagógiai és didaktikai szempontokra nagy gondot fordító alapvető kézikönyvei az ortodoxia korabeli nézeteinek mértékadó, a más irányzatokkal és hitvallásokkal szembeni polémiában viszont igen békülékeny hangvételű szintézisei voltak, amelyek érvelései erősen különböztek a Calov-féle szellemi szélsőségektől. Szemléletének a korabeli lutheránus ortodoxiára igen kevéssé jellemző nyitottsága elsősorban a pietizmus reformtörekvéseivel szembeni óvatos rokonszenvében volt nyilvánvaló.

Fő művei: Theologia didactico-polemica sive systema theologicum, Wittenberg: 1688.; Ethica pastorum et instructio cathedralis, Wittenberg: 1678.; Sepultura veterum sive tractatus de antiquis ritibus sepulchralibus graecorum, romanorum, judaeorum et christianorum, Wittenberg: 1660.; Dialogus de patriis illustrium doctrina et scriptibus virorum, Wittenberg: 1654. Irodalom: A. Tholock: Der Geist der lutherischen Theologie Wittenbergs im Verlaufe des 17. Jh., Hamburg-Gotha, 1852.; C. H. Ratschow: Lutherische Dogmatik zwischen Reformation und Aufklarung 1-2., Gütersloher, Gütersloh: 1964-66. (HP)