PUFENDORF, Samuel Freiherr von (1632, Dorfchemnitz – 1694, Berlin): német lutheránus jogász és teológus, az újkori racionális természetjog szemlélet egyik megteremtője, a nemzetközi jogi témák és a modern jogtörténeti szemlélet klasszikusa. Heidelbergben tanult jogot, bölcseletet és 1661-től ugyanott a természet- és népjog oktatására nyert megbízást. 1668-tól Lund egyetemén tanított jogot, 1677-től pedig Stockholmban, a svéd udvarnál lett államtitkár és udvari történetíró. 1688-tól Berlinben élt udvari tanácsosként, történetíróként, a nemzetközi jogi kérdések elismert szakértőjeként. P. Hobbes és ¤ H. Grotius természetjogi és államelméletének hatása alatt dolgozta ki a maga elméletét, amelyben elsőként választotta el egyértelműen a vallás és a politika, a jogi intézményrendszer világát. Véleménye szerint a jogilag szabályozott társadalmi kapcsolatok alapja az ember természetes önzése és az az ésszerűség, amellyel a társadalom tagjai belátják saját gyengeségüket, tehetetlenségüket és annak ellensúlyozására a természeti alapösztönökből természetjogi normákat alkotnak. Egy ilyen szabályozásnak P. nézete szerint nem a Bibliában rögzített tételes isteni törvény, hanem a természetes vallás világából származó erkölcsi elvek a forrásai, vagyis a természetjog nem szakrális, hanem profán, nem naturális vagy spirituális, hanem tisztán racionális, emberi megfontolásokból vezethető le.

Fő művei: Elementorum Iurisprudentiae Universalis Libri Duo, Berlin: 1660.; De Iure Naturae et Gentium Libri Octo, Lund: 1672.; De Officio Hominis et Civis prout ipsi praescribuntur Lege Naturali, Lund: 1673.; Über die Natur und Eigenschaft der christlichen Religion und Kirche in Ansehung des bürgerlichen Lebens und Staats, Berlin: 1687. Irodalom: H. Welzel: Die Naturrechtslehre Samuel Pufendorfs, Berlin: 1958.; H. Rabe: Naturrecht und Kirche bei Samuel von Pufendorf, Tübingen: 1958. (HP)