PUCCI, Francesco (1540, Figline Valdono – 1597, Roma): itáliai reformátor, antitrinitárius szellemű heterodox szabadgondolkodó. Eredetileg kereskedő volt, egy megtérési élmény hatására azonban Lyonban a hugenottákhoz csatlakozott és felhagyott polgári foglalkozásával. Ezt követően Párizsban teológiát tanult és szemtanúja volt a Szent Bertalan éj mészárlásának. Londonba ment, ahol az itáliai emigránsok közösségéhez csatlakozott, Oxford egyetemén pedig a platonizmus erősen spirituális és misztikus értelmezésével foglalkozott. Az 1570-es évek végén Baselbe költözött, ahol a helyi antitrinitárius közösséggel került kapcsolatba és ¤ F. Sozini baráti köréhez csatlakozott. Ezt követően Angliában és Németalföldön igyekezett népszerűsíteni heterodox reformeszméit majd Lengyelországba ment, ahol ismét Sozini köréhez csatlakozott. 1585-ben Prágában látomásai támadtak, amelyek hatására visszatért a katolikus egyházba, de extrém vallásfelfogását nem adta fel. 1593-ban Rómába ment, ahol eretnekként letartóztatták, elítélték és a Campo dei Fiorin máglyán megégették. P. teológiai gondolkodásának lényegét egy egységes, dogmátlan, az apostoli hitvalláson alapuló univerzális kereszténység követelése, a felekezeti határok megszüntetésének igénye jelentette, amelyhez az ezoterikus platonizmusból és a középkori misztikából származó elemeket társított és valójában még az antitrinitárius teológia elveit is igen egyénien és szabadon értelmezte, aminek következtében eszméi valójában egyetlen egyházban vagy vallási közösségben sem találtak meghallgatásra.

Fő művei: Forma d'una republica catolica (1585) In: Per la storia degli eretici italiani del secolo XVI in Europa, Roma: 1937.; Lettere, documenti e testimonianza 1-2., Firenze: 1955-59. Irodalom: L. Osiander: Refutatio Scripti Satanici a F. P., Tübingen: 1593.; D. Cantimori: Italienische Haretiker der Spatrenaissance, Basel: 1949. (HP)