PSZELLOSZ, Mikhaél /Konsztantinosz/ (1018, Konstantinápoly – 1081, ?): görög ortodox filozófiai és teológiai író, laikus, hivatalnok és népszerű tanár. Az alacsony sorból származó, de igen alapos műveltséget szerző P. az 1040-es években már udvari emberként, császári titkárként dolgozott a birodalmi adminisztrációban és évtizedeket töltött a kormányzati munkában. 1055-ben rövid időre kolostorba vonult, de nem maradt tartósan a szerzetesi közösségben, hanem visszatért az udvarba, ahol az 1070-es évek derekáig megőrizte befolyását. P. elsősorban tanárként, a bizánci felsőoktatás meg- vagy újjászervezőjeként és az antik tudományos hagyaték megőrzőjeként alkotott jelentőset. Így ő volt a sajátos bizánci humanizmus első nagy alakja, aki a vallási és a tudományos-bölcseleti valóság különválasztásának elvét hirdette. Oktatási elvei az antik hagyomány ismeretén és azon a fokozatosságon alapultak, amely szerint a matematikai és fizikai, a filozófiai és mnetafizikai végül a teológiai ismeretek elsajátítása a teljes tudás alapja. Programja jegyében számos tudományos kompendiumot, Arisztotelész-kommentárt készített, ám ő maga a platóni bölcselet és az azzal összekapcsolódó teológiai hagyomány híve volt. Foglalkozott retorikával, Homérosz-kommentárokkal, de történetíróként is jelentős életművet hagyott az utókorra, alkalmi beszédei és dialógusai pedig a korabeli bizánci irodalom élvonalába tartoznak. P. rendkívül sokoldalú tudós volt, hiszen az említetteken kívül zenével, orvostudománnyal, biológiával is foglalkozott és költői műveket is hagyott az utókorra.

Fő művei: Chronographie 1-2. (ed. E. Renauld), Paris: 1926-28.; Michaelis Pselli Scripta minora (ed. E. Kurtz - F. Drexl), Berin: 1936-38.; Didaskalia pantodape (ed. L. G. Westerink), München:1948. Irodalom: J. Ny. Ljubarszkij: M. P. licsnoszty i tvorcsesztvo, Moszkva: 1978. (HP)