PRZYWARA, Erich (1889, Kattowitz – 1972, Hagen): német katolikus filozófus és teológus, jezsuita szerzetes, frankfurti és müncheni egyetemi tanár, az ¤ ortodox neotomizmus nyitottabb, német irányzatának képviselője. Élete középső szakaszától erős fenntartásai ellenére közeledett a ¤ transzcendentális neotomizmus felfogásához, miközben a tomista hagyomány talajáról élesen bírálta Kant kriticizmusát, a kantiánusok, a modern életfilozófiák és a kortárs német gondolkodás számos eredményét. Több alapvető vallásbölcseleti és filozófiatörténeti munkát tett közzé és igen jelentős kutatásokat folytatott a skolasztikus létanalógia fogalmának és Szent Tamás általi használatának értelmezése tárgyában. Személye és életműve ennyiben átmenet a hagyományos és a modern tomista szemlélet között. Kitűnő ismerője volt a keresztény lelkiségi irodalomnak: különösen ¤ Augustinus, ¤ Loyolai Szent Ignác lelki élete foglalkoztatta, de sokat tett ¤ J. H. Newman szellemi népszerűsítése érdekében is. Nagy hatású lelki vezető és kiváló novíciusmester volt, gondolkodóként pedig olyan tanítványokat nevelt, mint ¤ K. Rahner, ¤ H. U. von Balthasar, ¤ J. B. Lotz vagy ¤ E. Stein.

Fő művei: Religionsphilosophie katholischer Theologie, Kösel, München: 1926.; Kant heute, Kösel, München: 1930.; Analogia entis, Kösel, München: 1932. (HP)