POLITUS, Ambrosius Catharinus /Lancelotto de Politi/ (1484, Siena – 1553, Napoli): itáliai autodidakta katolikus kontroverz-teológus, dominikánus szerzetes, a reformáció korai ellenfele, a barokk skolasztika tomista iskolájának korai képviselője. Szülővárosában tanult bölcseletet és jogot és a dominikánus rendbe való 1517-es belépéséig több itáliai városban civil jogot tanított. Szerzetesként 1520-tól vette ki a részét a reformáció kibontakozása körüli vitából: ¤ M. Luther ellen intézett éles támadásai középpontjában a reformátor ekkléziológiai nézetei álltak. P. ebben a vitában a pápa és a Tanítóhivatal töretlen tekintélye mellett foglalt állást és kánonjogi szempontból is elutasította a német reformátorok és a kortárs itáliai lutheránus, ¤ B. Ochino nézeteit, más polemikus írásaiban pedig a predestináció gondolatával szállt szembe. Az 1530-as években P. a bibliai egzegézis és a mariológia kérdéseiben élénk vitába keveredett rendtársai, ¤ T. Cajetan de Vio és ¤ B. della Spina álláspontjával, akikkel szemben skotista nézeteket hangoztatott és bírálta egyes humanista és reformátori módszerekkel szembeni engedékenységüket. Mint a hitújítás legjelentősebb itáliai bírálója. néhány esztendős franciaországi tartózkodás után 1545-ben a Tridenti Zsinat hivatalos teológusává nyert kinevezést és a zsinat számára összefoglaló munkát állított össze a reformátorok kifogásolható nézeteiből. 1552-ben Minori püspökségét, halála évében Conza érsekségét nyerte el, tervezett bíborosi kinevezésére azonban már nem kerülhetett sor.

Fő művei: Apologia pro veritate catholicae et apostolicae fidei, Firenze: 1520.; Excusatio disputationis contra Martinum Lutherum ad universas Ecclesias, Firenze: 1521.; Claves duae ad aperiendas intelligendasque Scripturas Sacras, Roma: 1543.; Compendio d'errori e ingani Luterani, Roma: 1544.; Rimedino alla pestilente dottrina de Fratre Bernardino Ochino, Roma: 1544. Irodalom: Fr. Lauchert: Die italienischen Gegner Luthers, Roma: 1912.; DictTheolCath. XII.; LThK. I.; RGG. V. (HP)