PLACEUS, Josua /de la Place, Josué/(1596, Saumur – 1656, Saumur): francia kálvinista teológus, dogmatikus, az eredendő bűnről és az egyén veleszületett vétkességéről szóló viták jelentős szereplője. Saumur akadémiáján ¤ John Camero volt a mestere, 1621-től pedig ugyanott bölcseletet és történelmet tanított. Néhány éves lelkipásztori ténykedés után 1631-től ¤ L. Capellus és ¤ M. Amyraut tanártársaként Saumurban volt a teológia professzora, a kálvinista ortodoxia elszánt ellenfele. Hittani irásai jelentős részében a szentháromság tanának kifejtésével és Krisztusnak, mint második isteni személynek a trinitológiai értelmezésével foglalkozott. Az áteredő bűnről és az emberi természet megromlott voltáról kibontakozó vitában elutasította azt a nézetet, amely minden ember bűnösségét mechanikusan Ádám öröklődő ősbűnére vezetett vissza. Ezzel a felfogással szemben P. az egyén lelki felelősségét hangsúlyozta, elutasítva a kettős predestináció szigorú felfogását és feltételezve azt, hogy még a bűnös ember is megőriz valamit Istennel szembeni morális szabadságából. Ezt a nézetét a charentoni francia kálvinista nemzeti zsinat 1644-ben elítélte, egy következő zsinat, az 1659-es azonban 1659-ben rehabilitálta. Végül az 1675-ös Consensus Helveticus ismét nézetei ellen foglalt állást, de már nem vitatta tételesen a Cameron-iskola, így P. érveit sem.

Fő művei: Theses de Deo essentia uno, et personis trino, quas composuit et Deo aspirante, Saumur: 1619.; De statu hominis lapsi ante gratiam, Saumur: 1640.; Disputationes pro divina Domini nostri Iesu Christi essentia, continens responsiones ad argumenta sectiones, Saumur: 1657.; Entretiens d'un Pére et de son Fils sur la changement de Religion, Saumur: 1682.; Opera Omnia 1-2., Saumur: 1699-1703. Irodalom: E. Merzau: L'Académie Protestant de Saumur 1604-1685., Alencon: 1908.; F. P. van Stam: The Controversy over the Theology of Saumur 1635-1650., Amsterdam: 1988.; GGG. V.