PITRA, Jean-Baptiste-Francois (1812, Champforgeuil - 1889, Roma): francia katolikus teológus, egyháztörténész, régész és művészettörténész, bencés szerzetes, 1869-től a Vatikáni Könyvtár prefektusa, bíboros. Fiatal éveiben egyházmegyés papként Autun szemináriumában tanított; ekkor kötelezte el magát az ókeresztény egyháztörténelem és régészet művelése mellett és elsőként sikerült értelmeznie, olvasnia az ókeresztény időkből származó híres autuni feliratot. 1841-ben lépett be Solesmes bencés közösségébe, 1843-tól pedig Párizsban tanított egyháztörténetet, keresztény régészetet és egyik vezető munkatársa lett a régi keresztény irodalom emlékeinek kiadásán dolgozó ¤ J. P. Migne abbénak. P. a következő évtizedben Európa könyvtárait járta sorra, az így lelt, zömében a keleti egyházra és a pápaság történetére vonatkozó forrásokat pedig a Spicilegium Solesmense sorozatában tette közzé. 1858-tól Rómában a Propaganda Kongregációnál dolgozott, mint a keleti egyházak ügyeinek szakértője; részese volt a görög liturgikus könyvek kiadásra való előkészítésének, összefoglaló munkákban pedig a görög egyház jogtörténetét és a bizánci liturgikus költészetet tanulmányozta. A Vatikáni Könyvtár élére kerülve a pápaság történetének régi forrásaiból szerkesztett forrás-sorozatot (Analecta sacra), új tudományos rendtartást dolgozott ki a könyvtár anyagának kezelésére és kiadta a Vatikánban őrzött kódexek leíró katalógusát. Élete végéig az ókeresztény egyháztörténet, a keresztény régiségtan és művészettörténet elismert szaktekintélyének számított, teológiai és egyházpolitikai kérdésekben vallott antiliberális konzervativizmusa miatt azonban 1885-től már nem élvezhette maradéktalanul a reformer szellemű XIII. Leó pápa bizalmát.

Fő művei: Juris ecclesiastici Graecorum historia et monumenta 1-2., Roma, 1864-68.; Hymnographie de l'église grecque, Roma: 1867.; Analecta sacra Spicilegio Solesmense 1-5. és 6-7., Paris-Venezia-Frascati-Paris: 1876-1891.; Analecta novissima 1-2., Frascati: 1885-86. Irodalom: DictThéolCath XII. (HP)