PIRCKHEIMER, Willibald (1470, Eichstadt – 1530, Nürnberg): német humanista, a korai reformáció szellemi mozgalmának jelentős alakja, ¤ M. Luther nemzedékének egyik mestere és példaképe. Fiatal éveiben Padova és Pavia egyetemein tanult jogot és bölcseletet, 1497-től pedig Nürnbergben lett városi tanácsnok. Az elkövetkező két évtizedben több hadi és diplomáciai megbízást teljesített, császári tanácsosi kinevezést is nyert, közben pedig humanista kört szervezett és egyike volt a fiatal A. Dürer mecénásainak. A konzervatív és a humanista szemlélet közötti, ¤ J. Pfefferkorn és J. Reuchlin között kibontakozó vitában az utóbbi mellett foglalt állást és kezdettől rokonszenvvel figyelte a reformáció kibontakozását. 1518-ban magát Luthert is vendégül látta házában, nézetei mellett pedig ¤ J. Eck bírálatára írt névtelen pamflettjében vállalkozott. Közben folyamatosan dolgozott Platón- és Arisztotelész-fordításain, írt történeti munkákat, verseket, szatírikus műveket és antik mintákat követő dialógusokat, egyben pedig folyamatos levelezésben állt a kor olyan jelentős alakjaival, mint ¤ D. Erasmus vagy ¤ U. v. Hutten. Az 1520-as évek közepétől V. Károly császár udvari tanácsosa lett, közben pedig fokozatosan elfordult az egyre radikalizálódó reformáció eszméitől. Így a ¤ J. Oecolampad nézetei körül kibontakozó vitában határozottan kiállt az eucharisztikus jelenlét valósága mellett és általában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyháznak reformra szüksége van, reformációra azonban nem. Élete utolsó éveiben kedvenc antik szerzői mellett az egyházatyák írásaival, azok fordításával foglalkozott.

Fő művei: Epsola apologetica, Nürnberg: 1517.; Eckius dedolatus, Nürnberg: 1520.; Apologia seu Podagrae Laus, Nürnberg: 1522.; De convitiis monachii illius, Nürnberg: 1527.; De vera Christi carne, Nürnberg: 1528.; Theatrum virtutis et Honoris oder Tugendbüchlein, Nürnberg: 1536.; Opera politica historica, Frankfurt: 1610. Irodalom: P. Drews: W. P..s Stellung zur Reformation, Leipzig: 1887.; RGG. V.; LThK. VIII. (HP)