PILGRAM, Friedrich (1819, Imbach – 1890, Monheim): német katolikus filozófus, laikus teológus, publicista és lapszerkesztő, a 19. századi német katolikus megújulás jelentős, iskolához nem tartozó képviselője. P. protestánsnak született, aki fiatal éveiben közönbös volt a vallási kérdések iránt; egyetemi évei alatt, megtérési élmények hatására katolizált és autodidaktaként kezdett teológiai témákkal foglalkozni. Végzettségét tekintve jogász volt, katolizálásáig a német idealizmus, elsősorban Hegel filozófiájának követője, aki később is a katolikus világnézet és a modern bölcselet összhangjának megteremtését tekintette egyik legfontosabb feladatának, miközben éles hangon utasította el a kortárs laikus bölcseletnek a keresztény meggyőződéssel összeférhetetlen eszméit, irányzatait és a hit általa feltételezett nem-karteziánus logikája alapján bírálta a modern ateizmus világszemléletét. Teológiai szemléletének kiindulópontja az egység (Einheit) hegeli dialektikából átvett fogalma volt, amelyet mint az anyagi világ és a társadalmi-emberi lét Istenben megvalósuló totalitását fogta fel. Ennek az egység-elvnek a jegyében kidolgozott ekkléziológiája az egyház korszerű rendeltetésének az emberi-társadalmi kohézió erősítését tekintette. Ugyanebből a szemléletből következett P. erős szociális elkötelezettsége; a szociális igazságosságról, az állam szerepéről, a kereszténység társadalmi küldetéséről vallott eszméi sok tekintetben a Rerum novarum egyik szellemi előkészítőjévé tették, a hit logikájáról szóló fejtegetései pedig ¤ J. H. Newman gondolataival mutatnak hasonlóságot. Az általa a katolikus kereszténység lényegének tekintett totalitás-elv irányította érdeklődését az ökumenikus kérdések vizsgálatára: különösen a 17. század protestáns misztikusainál és a pietizmus lelkiségében látott olyan "katolikus" tendenciákat, amelyek a kereszténység ujbóli egységének a megteremtésére kínálnak alapot.

Fő művei: Irrwege des modernen Denkens in der Auffassungsweise katholischer Wahrheiten, Köln: 1852.; Controversen mit den Unglaubigen. Über die Realitat des Wissens und die Logik des Glaubens, Herder, Freiburg: 1855.; Psychologie der Kirche, Grünewald, Mainz: 1860.; Neue Grundlagen der Wissenschaft vom Staate, Berlin: 1870. Irodalom: B. Casper: Friedrich Pilgram: Wegbereiter heutiger Theologie, Tyrolia, Graz: 1971.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 3., Kösel, München: 1975.; Ch. Ph. Bd. 2. (HP)