PIGGHE, Albert /Pighius/(1490, Kampen – 1542, Utrecht): humanista műveltségű németalföldi katolikus teológus, filozófus, matematikus és csillagász, egyházmegyés pap, Leuwen egyetemén Hadriaan de Utrecht, a későbbi VI. Adrián pápa tanítványa. Kölnben és Párizsban folytatott tanulmányok és tanári működés után VI. Adrián magával vitte Rómába, ahol diplomáciai tanácsadóként és a későbbi III. Pál pápa matematikusaként tevékenykedett. 1531-ben tért vissza Utrechtbe, ahol ismét tanított az egyetemen és számos hitvitában, így az 1541-es regensburgi vitán is a katolikus álláspontot képviselte. P. fiatalabb éveiben, de még római tartózkodása idején is elsősorban asztronómiai és matematikai munkákat, a naptárszámítással összefüggő értekezéseket jelentetett meg. Legjelentősebb hitvédelmi írása, a VIII. Henrik angol király ellen írt Hierarchiae ecclesiasticae assertio volt, amelyben a pápa primátusát az eretnekké válására vagy tévedésére való, történeti érvekkel alátámasztott fizikai képtelenségben jelölte meg, sikeresen próbálkozva a forrástörténeti módszer hitvédelmi alakalmazásával. P. más polemikus írásaiban ¤ Luther, ¤ Kálvin és ¤ M. Bucer nézeteit támadta és az egyház egységét helyreállító reformzsinat összehívását szorgalmazta. Élete utolsó évében megjelent, a szabad akaratról értekező művében P. egy olyan kettős megigazulástani elgondolást terjesztett elő, amely szerint az üdvre jutásnak két feltétele van, a hit és a keresztség által biztosított emberi készség és az isteni akarat által számunkra biztosított hatékony kegyelem, e két mozzanat együttműködésében azonban a szuverén isteni szándék és ingyenes kegyelmi adomány az alapvető. P. ezen elgondolását a Tridenti Zsinaton némi átformálással sikertelenül képviselte ¤ G. Seripando, más elképzelései viszont érvényre jutottak a tridenti határozatokban vagy a későbbi kontroverz-teológia rendszereiben, főképpen a rá gyakran hivatkozó ¤ R. Bellarmini műveiben, a pápai hatalomról előterjesztett nézetei pedig még az 1870-es infallibilitás-vitában is érv és hivatkozási alap gyanánt szolgáltak.

Fő művei: Hierarchiae ecclesiasticae assertio, Köln: 1538.; Apologia indicti a Paulo III. Concilii, adversus Lutheranas confederationes, Köln: 1537.; De libero hominis arbitrio et divina gratia libri X., Köln: 1542.; Apologia adversus Martini Buceri calumnias, Mainz: 1543. Irodalom: H. Jedin: Studien über die Schriftstellertatigkeit Albert Pigges, Aschendorffsche, Münster: 1931.; Görföl - Kránitz. (HP)