PICHLER, Vitus (1670, Grossberghofen - 1736, München): német katolikus teológus, filozófus és kánonjogász, a barokk kontroverz-teológia ismert művelője, jezsuita szerzetes, Dillingen, Ingolstadt és München egyetemének tanára. Korai polemikus írásaiban a lutheránus ortodoxia nézeteivel és a felvilágosodás eszméivel szállt vitába. Ezt követően dolgozta ki Cursus theologia polemica universa című összefoglaló munkáját, amely a fundamentális teológia rendszerének, módszereinek és témáinak egyik első összefoglaló leírása, témáinak a modern teológia és a tudományok rendszerében való, a pozitív teológia iránti igénynek is helyet adó meghatározása. Ennek a munkának az első részében a fundamentális teológia pozitív és módszertani meghatározását adja a szerző, a második részben pedig azokat a témákat veszi sorra, amelyek ennek a diszciplinánat tárgyai, témái a katolikus - protestáns polémiában. Ezzel a munkájával P. a modern hitvédelem dillingen-landshuti és tübingeni iskolája egyik szellemi előzményének tekinthető. P. külön művet szentelt a pápai hatalom és a pápai tévedhetetlenség védelmezésének, élete utolsó szakaszában pedig elsősorban a kánonjog teológiai megalapozásának témái érdekelték.

Fő művei: Lutheranismus constanter errans, München: 1709.; Una et vera fides, München: 1710.; Cursus theologia polemica universa 1-2., München: 1713.; Candidatus iuris prudentia sacra, München: 1722. (HP)