PHILOTEÓSZ KOKKINOSZ (1300, Thesszaloniké – 1379, Konstantinápoly): görög ortodox teológus, szerzetes, zsidó konvertita. Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányait követően a Szent Katalin kolostor, majd pedig Athosz szerzetesi közösségében élt. 1347-ben lett Hérakleia metropolitája, 1353-ban pedig, polgárháborús időkben VI. Jóannész Kantakuzénosz császár Konstantinápoly pártiárkai székébe emelte. A császár bukása és a Palaiologosz-dinasztia hatalomra kerülése után letették és árulással vádolva rövid időre letartóztatták, majd visszatért Hérakleiába. Politikai pártfogója, ¤ D. Küdónész támagatásával 1364-ben visszatérhetett a pátriárkai székbe, heves latinellenessége és palamita, szerzetespárti elkötelezettsége miatt azonban sorozatos konfliktusba került a birodalmi kormányzattal és végül lemondásra kényszerülve kolostorba vonult. Mint a hészükhaszta mozgalom és a palamita teológia elkötelezett híve, ő írta az athoszi szerzetesi közösség által 1340-ben Konstantinápolyban benyujtott Tomosz hagioretikosz című hitvalló és apologetikus iratot és ő fogalmazta meg a palamita teológia mellett kiálló 1351-es konstantinápolyi zsinat határozatait is. Dogmatikai értekezéseiben a palamita hagyomány és a misztikus spiritualitás mellett szállt síkra, hitvédőként pedig ¤ Niképhorosz Grégorasz anti-palamita műveiről írt cáfolatot. Ezen kívül írt irodalmi értékű liturgikus költeményeket, beszédeket és életrajzokat is, amelyek közül a példakép, ¤ Grégoriosz Palamasz életrajza a legjelentősebb.

Fő művei: Tomosz hagioretikosz, 1340.; Diataxisz, 1366.; Migne: Patrologia graeca 140. Irodalom: H.-G. Beck: Kirche und theologische Literatur im Byzantinischen Reich, München: 1959.; Görföl - Kránitz. (HP)