PFEFFINGER, Johannes (1493, Wasserburg am Inn – 1573, Leipzig): német reformátor, rövid ideig katolikus pap majd lutheránus teológus. Az 1510-es évek végétől Saalfeldben és Passauban volt hitszónok, 1522-ben azonban odahagyta papi hivatását és csatlakozott a reformáció mozgalmához. Wittenberg egyetemén már a hitújítás szellemében tanult teológiát, majd különböző német városokban volt lelkipásztor. 1539-től a lipcsei reformáció vezetőjeként a város lelkésze lett, 1541-től pedig egzegézist tanított a helyi egyetemen. Részese volt a lipcsei interim kidolgozásának, ami miatt éles támadások is érték. 1555-től egyik főszereplője volt a kibontakozó szinergizmus-vitának, amelyben azt az álláspontot képviselte, hogy a megigazult embernek szabad akarata szerint együtt kell működnie az őt a megigazultság állapotában megtartó Szentlélekkel. Ez egyben azt is jelentette, hogy P. olyan teológiai nézetet képviselt, amely elvetette a teljes predestináció lehetőségét és – legalább is a megigazultak köre esetében – elfogadta az akarat szabadságának tanítását. Nézetei védelmében P. számos vitairatot adott közre, de írt bibliai kommentárokat és számos prédikációját is megjelentette. Különösen nagy népszerűségre jutott és sok kiadást megért Vígasztaló könyvecskéje, amelyben fia halála feletti fájdalmát enyhítendő gyűjtötte össze a halálról és az örök élet vigaszáról bizonyságot tévő szentírási gondolatokat.

Fő művei: Themata ordinariae disputationis..., Leipzig: 1544.; De gradibus et vocatione ministrorum ecclesiae, Leipzig: 1550.; Trostbuechlin aus Gottes Wort, Leipzig: 1552.; De libertate voluntatis humanae questiones quinque, Leipzig: 1555.; Propositiones de libero arbitrio, Leipzig: 1555. Irodalom: F. Blanckmeister: Sachsische Kirchengeschichte, Dresden: 1906.; RGG. V. (HP)