PÉTER, FABER SZENT /Pierre Favre/(1506, Villaret - 1546, Roma): savoyai származású francia katolikus teológus, hitszónok, lelki vezető, lelkiségi író, jezsuita szerzetes, ¤ Loyolai Szent Ignác társainak, a Jézus Társaság alapítóinak egyike. A rend megalakulása körüli években Itáliában, Spanyolországban szervezői, lelkivezetői, tanári feladatokat látott el és több diplomáciai küldetést is teljesített, 1540-től pedig a rend tagjai közül elsőként működött a reformáció által felzaklatott Németországban, ahol előadásokat, lelkigyakorlatokat tartott, hitvitákon vett részt. Itteni működése során tanítványai és munkatársai közé tartozott ¤ Canisius Szent Péter is. A Tridenti Zsinatra teológiai szakértőként kapott meghívást, részvételét azonban korai halála megakadályozta. P. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos módszerének mesteri alkalmazója volt, az első jezsuiták közül sokan az ő hatására léptek a rendbe, írásban is kidolgozott szisztematikus műveket azonban nem hagyott hátra. Teológiai gondolatairól és lelki élményeiről lelki naplójában ad számot, levelezése pedig a jezsuita közösség korai történetének nélkülözhetetlen forrása. A katolikus egyház 1874-ben iktatta szentjei sorába.

Fő művei: Memoriale, Paris: 1873. Irodalom: A. Ravier: Loyolai Szent Ignác megalapítja Jézus társaságát, Anima Una, Budapest: 1994.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Osiris, Budapest: 2002. (HP)